Egyszer volt egy lány, aki pont olyan volt, mint bármelyikünk. Álmodott királyfiról, kishercegekről és hercegnőkről, mesébe illő boldogságról. A herceg el is jött aztán, s bár a lángoló szerelem elmaradt, de egy békés, kiegyensúlyozott jövőt, biztonságot, boldogságot ígért. A lány így aztán hozzáment a királyfihoz és boldogan éltek, míg…

Míg aztán rá nem jött, hogy a mesének a végét sosem írják le. Sosem mesélik el, hogy mi jön a boldog egybekelés és a hetedhét országra szóló lakodalom után. Úgyhogy én elmesélem, hogy mi történt a lánnyal. Teltek múltak az évek, a pár nagyon jól megvolt egymással, kiegészítették egymást, megismerték egymást, építgették a közös jövőjüket. Aztán eljött a pillanat, amikor úgy döntöttek, hogy kisbabát szeretnének. Ez lett minden vágyuk, azonban a Sors úgy hozta, hogy ez nem adatott meg nekik.

A várakozás nagyon megnehezítette a helyzetüket, a kapcsolat ragyogása megkopott, néha a csüggedés és a reménytelenség vette át a hétköznapi béke helyét. Egyszer csak a lány azon kapta magát, hogy már új dolgokra vágyik, izgalmakra. Egy végzetes baleset után, ami majdnem az életébe került, úgy érezte, hogy enged a kísértésnek, és átadja magát az élvezeteknek. Rájött, hogy az élet olyan rövid, és olyan törékeny, hogy nem vesztegetheti el a napjait, nem maradhat a szürkeségben. Így aztán rátalált valakire, akivel a testiség fantasztikus volt, jobb, mint eddig bárkivel, és a lány most tényleg NŐnek érezhette magát.

És hogy a történet ne legyen egyszerű – hiszen az élet sosem az – a lányra rátalált a nagy szerelem is. Soha nem ismert érzések kavarogtak benne, lángolt, forrt a szíve, úgy érezte, hogy az új hercegnek köszönhetően teljesen új önmaga lett. Érte képes lett volna még a biztonságról is lemondani, legalábbis így érezte.

Így történt tehát, hogy a lány, aki egykoron igent mondott a királyfinak, most nagy-nagy zavarban találta magát. Nem tudja, hogy hogyan történt ez vele, hogy egyszerre három királyfi, három érzéssel toporog az életében. Totális zűrzavar és mégis a tökéletes teljesség. A biztonság, az érzékiség és a szerelem.

Sajnos azonban ez a három dolog nem egy férfiban testesül meg, és mint tudjuk, a társadalom, a szokások és az emberi szív önzősége nem engedik azt, hogy ez az állapot fennmaradjon. Vajon miért alakult ki ez a helyzet? Vajon mi a megoldás? Vajon mi lehetne a legjobb lépés?

Ti mit gondoltok a helyzetről és a megoldásról, kedves Olvasóim? Vajon milyen folytatása van a történetnek a meseszerű ’és boldogan éltek, míg meg nem haltak’ végszó után?