Tegnap olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, hogy az emberek többsége ünnepek után szakít a partnerével. Elgondolkoztam, hogy vajon miért is lehet ez. Azt hiszem, hogy a karácsony azért is a legszebb ünnepünk, mert ilyenkor díszbe öltöztetjük a lelkünket is, nem csak a lakásunkat és a fenyőfánkat. Szeretnénk a legjobb oldalunkat mutatni magunknak, a környezetünknek és az égieknek. Szeretnénk azt hinni magunkról, hogy jó emberek vagyunk, hogy a hibáink megbocsájthatóak, hogy talán ha el is rontottunk valamit, kapunk egy új esélyt. És mivel a karácsony az év végére esik, ilyenkor egyébként is újra gondoljuk az évet. Értékelünk és átértékelünk, mit tettünk jól, és mit csinálnánk másként.

Tudom, hogy egy szakítás fájdalmas, sokszor jobban fáj, mint amiről azt hisszük, hogy elviselhető. Nehéz elengedni a reményeinket, a vágyainkat, embereket, akiket szerettünk valaha és az álmainkat, amikben őszintén hittünk. De semmi sincs véletlen. Mindig azok az emberek keresztezik utunkat, akikkel feladatunk van. Minden rosszban van valami jó. Közhelyes, de mégsem. Csakis rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki egy-egy helyzetből. Tanulhatunk belőle önértékelést, tisztánlátást, megbocsájtást, meglelhetjük a magunkban lakozó erőt és kitartást.

Én ezt kívánom Mindenkinek, aki egy nehéz döntéssel zárta a múlt évet, vagy kezdte az ideit! Kívánom, hogy legyen hite magában, és találjon vissza az útra, amit neki szánt az élet!
Hiszen amikor bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak, csak észre kell vennünk!

Kedves Olvasóim! Remélem, hogy az idén minél több minőségi kapcsolatban lesz részetek, akár barátiban, családiban, vagy éppen szerelmiben!