Lehet, hogy már volt itt szó erről, azonban most, hogy jön a tavasz, újra napirendre került egy igen érdekes kérdés. A téma pedig nem más, mint a két ember közötti kémia. Ami ugye olyan, hogy vagy van, vagy nincs.
Az elmúlt hónapok során több ismerősömtől, barátomtól is hallottam olyan esetről, amikor eltűnik két ember között az intimitás. Ez persze, mondhatnánk, teljesen átlagos dolog, hiszen az idő előrehaladtával már ismerjük a másik minden rezdülését, tudjuk, hogy mi lesz a következő mozzanata és nagyon nehéz fenntartani az izgalmat egy kapcsolatban.
Aztán ott van az az elvitathatatlan tény is, hogy az ismeretlen mindig izgalmasabb, és hogy az újdonság varázsához semmi sem fogható.
Azonban mi van akkor, ha két ember között, egy relatív friss kapcsolatban sem tombol már a szenvedély? Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy mi ennek az oka? Kell-e ilyenkor elgondolkodni azon, hogy ami már hibás az elején, lesz-e jobb később is? Vagy csak tudjuk be annak, hogy előbb-utóbb úgyis eljutunk ehhez a szakaszhoz?
Erre a dologra egyáltalán nem tudom, hogy mi a megoldás, de tapasztalataim szerint, ha két ember között döcög a szex, akkor az záros időn belül a végét jelenti a kapcsolatnak. Szerintem irtó nehéz olyan embert találni, aki nem csak az agyadat, hanem a testedet is maximálisan kielégíti és fordítva. Mert hiába édes, drága, jófej a másik és rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amit reméltél egy párkapcsolatban, ha nem egyforma a szexuális igényetek, akkor hosszútávon valószínű, hogy az egyik félre fog menni. Ha meg csak szex van és más semmi, akkor nyilván az is jó átmenetileg egy kis szórakozásnak, de ugye abból meg nem lesz párkapcsolat.
Én hiszek a kémia erejében. Biztos ismeritek Ti is azt az érzést, amikor van egy ember, aki valamiért annyira vonz, hogy ha csak három méteres közeledbe is jön már, olyanok vagytok, mint két baromi nagy mágnes, amit az asztal lapjának két oldalára tettek. Lehet ugyan köztetek bárki, vagy bármi, az a bizonyos vonzalom annyira erős, hogy minden igyekezetetek ellenére valahogy mindig összekerültök.
Az én véleményem szerint kevés ilyen mágnessel találkozunk össze, ami nem felétlenül baj, hiszen az izgalmas együttlétek, meg a nagy lepedőszaggatások akkor is megeshetnek, ha elsőre nem éreztük ezt az elemi vonzalmat. Mert milyen szép igazság is az, hogy a vonzalom utóbb is kialakulhat, ha már megismertük a másikat, hiszen a belső szépség mindenkit kívánatossá tehet. Na jó, majdnem mindenkit.
A barátnőm múltkor fél napon át elmélkedett nekem arról, hogy vajon a belső kisugárzás mitől függ, és hogy ha az van valakinek, akkor azt látja-e mindenki más is, és vajon ugyanolyannak érzékeli-e. Az nyilvánvaló, hogy a szépség relatív. Van, aki szemében a magas, hosszúcombú szőkék a nyerők, mások meg a kis, tömzsi barnákra buknak. Van, akinek a kerek popsi jön be, van, akinek meg a lapos has. Azonban teljesen más tészta a kisugárzás. Ott van például Monica Bellucci, vagy Scarlett Johansson, akik szerintem iszonyatosan szexi nők, pedig nem biztos, hogy feltétlenül hibátlan szépségek. Egyszerűen csak van bennük valami, ami úgy beindítja a másik fantáziáját (és ezeket még mi, nők is megérezzük ám). Vagy ott vannak a kedves, kicsit dúsabb kozmetikus nők is, akikért odavannak a pasik, mert mindig mosolyognak, isteni az illatuk és van bennük valami rém titokzatos. Szóval, szerintem a kisugárzás más téma, ezt sokkal szélesebb körben lehet érzékelni. Ebből ered az is, hogy bizonyos emberek körében annyira szeretünk lenni, mert mindig vidámak, tele vannak élettel, jó rájuk nézni és még jobb élvezni a társaságukat.
Valószínűleg ez a kisugárzás lehet az, amit érzékelünk a másikban, amikor bekapcsol a belső mágnes. És ilyenkor elég csak rágondolni a másikra, egyből beindul az ember fantáziája, a teste elkezd reagálni és egyszerűen muszáj érezni a másikat. Érezni a bőrét, az illatát, a lényét és úgy egyáltalán bemászni az aurájába. És ebben az a legérdekesebb, hogy ez a fajta fizikai vonzalom még 10-20-nagyonsok év után is pont ugyanilyen intenzív. Ha mondjuk, 15 év után összefutsz vele egy házibuliban, elkezd kiszáradni a szád, bedobog a szíved és muszáj hozzáérned. Ilyenkor kezdődik a sündörgés, amikor valahogy minden mondatod kapcsán csökken a távolság közöttetek és aztán végül mindig az a vége, hogy egymáshoz értek. Bárhogy, bármiért, de közelebb hajoltok, egymásnak sugdostok, megfogod a kezét, vagy a lábát, satöbbi, satöbbi. Tudjátok, hogy megy ez.
Nos, most, hogy itt rügyeznek a fák, süt a nap és tombolni kezdenek a hormonok, a férfiaknál beindul a vadászösztön, a nők meg előveszik a mélyre ásott szexis énjüket, és elindul az össznépi társasjáték. Mindenkinek jó szórakozást kívánok hozzá!