×

Warning

JUser: :_load: Unable to load user with ID: 64

Print this page
Friday, 11 November 2011 06:00

A te cuccaid hol vannak?

Written by

A szülői fészekből előbb-utóbb kiköltözünk. Érettségi után ki végleg, ki ideiglenesen, de húszas éveik elején azért már illik végleg. Ilyen-olyan megfontolásból van, aki marad, de azért valljuk be, mindenkinek kényelmesebb, ha megyünk.

Húsz év azonban sok idő. Főleg, ha apróságok, csecsebecseék, lim-lomok gyűjtögetéséről van szó. Márpedig a kamaszkor tipikusan ennek a tevékenységnek az időszaka. Óvodai rajzok; tejfogak (ha nem adtuk oda a fogtündérnek, akiről a mi gyerekkorunkban még nem nagyon hallottunk); az első körömlakkos- és parfümös üvegcsék; kézzel papírra írt szerelmes levelek; a technika órán készített felismerhetetlen remekműveink; oklevelek; mozijegyek; jól-rosszabbul sikerült dolgozatok; emocionális fiúknál az első óvszeres doboz; ballagási tarisznyák, szalagok; szárított virágok és plüssállatok végtelen garmadája. Mindegyik elfoglalta már fix helyét a polcon és a szívünkben, minden portalanítás után felidézzük, amit vele kapcsolatban fel lehet, és megnyugtatóan vesszük tudomásul, hogy az öribarinál tett látogatáskor mindig viszont látjuk a megfelelőjét. Na, de mi legyen a gyermekkorunk színes montázsát alkotó mozaikdarabokkal a költözéskor? Többször megállapítottuk már, hogy nem vagyunk egyformák. Nincs ez másképp most sem.

1. Az a sok infantilis vacak teljesen felesleges az új lakásomba. Nem fogom magam kinevettetni azokkal a kis hülyeségekkel. Különben is a letisztult, minimalista lakberendezési stílushoz nem illenek. Ha telepakolom a vadiúj lebegő polcaimat és a tejfehér üvegajtójú szekrényeimet, akkor úgy fog kinézni a nappali, mint egy bolhapiac. Amúgy sem tartom a kapcsolatot senkivel azok közül, akikre ezek a cuccok emlékeztetnek. Kukába velük.

2. Az életemnek ez a korszaka lezárult. Nem a tárgyakról, hanem az élményekről fogok emlékezni az elmúlt évekre és a barátaimra. A természet körforgása alapján nem maradhatnak tovább nálam ezek a holmik. A leveleket, magazinokat, rajzokat, okleveleket odaadom papírgyűjtéskor az iskolásoknak. A plüssállatokat, gyerekkönyveket, tankönyveket elviszem a Máltai Szeretetszolgálatnak. A kis díszdobozokat, üvegcséket, csomagolópapírokat, ajándéktatyikat odaajándékozom az ovis kézműves foglalkozásra. Minden jó helyre kerül. Nem szabad materialistának lennem, nem szabad tárgyakhoz ragaszkodnom.

3. Nna! Akkor az ovi szekció törésmentesen becsomagolva, hermetikusan bedobozolva. Jöhet az általános iskola. Joli, biztos, hogy csak hét agyagköcsög volt az ablakpárkányon? Nyolc évig voltunk áltisisek. A gyűjteménynek együtt kell maradnia. Nagyon szomorú lesz az a kis agyagköcsög, aki nem költözhet a társaival az új lakásba. Ugye megvan mind? Ha kiderül, hogy Öcsi eltörte az egyiket, olyat adok neki, hogy a fal adja a másikat. Hú! A falról jut szembe! Sikerül szakadásmentesen levenned a fotókat és a posztereket? Nem élném túl, ha bármi megsérülne. Már így is mindjárt pityergek... Emlékszel, amikor együtt voltunk szerelmesek Bryanbe a Backstreet Boys-ból? Majdnem összevesztünk miatta. Olyan hülyék voltunk. Soha nem fogom kidobni azt az összerúzsfoltozott posztert. Meg a rúzst sem. 

4. Remélem, az én srácaim is ilyen szorgalmasak és tehetségesek és népszerűek lesznek. Hát persze, hogy azok lesznek. Az én génjeimet fogják örökölni. De ha esetleg alábbhagyna a lelkesedésük vagy a vagányságuk, elhozom majd őket ide, a régi szobámba, hogy erőt merítsenek az érmeimből, kupáimból, okleveleimből, kitüntetéseimből, a nekem írt versekből és levelekből. Tényleg! Anyunak el ne felejtsek szólni, hogy hetente inkább kétszer portalanítson. 

Magadra ismertél?

{youtube}xrbR-hnnz4Q{/youtube}

 

 

 

Latest from