Print this page
Thursday, 04 March 2010 07:22

Nem kellesz eléggé

Written by O.



Ma egy olyan filmet szeretnék ajánlani, amelynek a megnézését kötelezővé tenném minden 6 és 99 év közötti személynek. És a nőknek pedig évente lejátszatnám újból. Csak a miheztartás végett. A címe: Nem kellesz eléggé (He's Just Not That Into You)

Azon túl, hogy az egyik kedvenc színésznőm játszik benne (Scarlett Johansson), és az egyik igencsak szexisnek tartott színészem (Bradley Cooper), sok más nagyon jó karakter mellett a téma pofon egyszerű: nekem bejössz Te, Te viszont –hm, hogy is fogalmazzam meg kellően irodalmian-, mondjuk úgy, hogy kevésbé azonos módon gondolkozol kettőnk dolgát illetően.


A film azzal kezdődik, hogy a homokozóban a kislánynak nagyon tetszik a kisfiú, aki odamegy hozzá és konkrétan kutyakakinak nevezi. Erre a kislány odamegy sírva az anyukájához, aki azt mondja neki, hogy csak azért illette őt így a kisfiú, mert nagyon tetszik neki. Itt láthatunk egy három másodperces tudathasadást szegény kislány arcán, aki próbálja összerakni az infókat, miszerint: tetszem neki, ezért ócsárol. Tiszta sor. Mivel azonban a gyermeki naivság erősebb a kétkedésnél, elhiszi ezt a jól kitalált kamut.

Gyanítom, vagyunk egy páran, akiket ugyanezzel a megnyugtató mesével indítottak útnak. Akkor jössz be igazán a másiknak, ha le sem ejt (?!?!). Azóta látom, hogy tényleg milyen nevetségesen próbáljuk magunkat megnyugtatni, amióta megnéztem a filmet. És azóta igyekszem ezt nem csinálni. A kedvenc magyarázatom, amikor ülnek kint a néger nők az afrikai sátruk előtt és az egyik nem érti, hogy miért nem jelentkezik a pasi, mire a másik kettő: ’Biztosan elfelejtette a kunyhód számát! Vagy megette egy oroszlán!’.

Nos, tény, hogy az élet úgy szép, ha zajlik. És a kapcsolatokban pont az a rész érdekes, amikor gőzünk sincs, hogy most mi van. Jómagam rettentően naiv tudok lenni és annak ellenére is hiszek az ellenkező neműek barátságában (egészen az első csókig :P:D), hogy tudom, ilyen nem létezik. Mert valakinél mindig megbillen az a kényes egyensúly. Azt olvastam egyszer, hogy ezeket a barátságokat a szexuális vonzalom tartja össze, ennek mentén megy a kutya-macska játék. Bár pszichológiailag nem tudom alátámasztani a mondanivalómat, de én azt figyeltem meg, hogy azok a fiúk lesznek barátaim, akikkel már túljutottunk azon, hogy húúú, de érdekes a másik, és de jó lenne közelebbről megismerni. Amint múlik a szexuális vonzalom, akkor marad a helyén az, hogy jó együtt hülyéskedni, szemérmetlen módon lehet velük flörtölni, érdekel a véleményük a világról, és szeretem meghallgatni a tanácsaikat, ha egy másik hímneműről van szó. Mert azért valljuk be, a férfiak elég egy sablonos népség. Két dologgal mindig le lehet őket kötni: kaja és szex. Na, most hallom is a felhördüléseket, hogy nem is igaz. Pedig de! Nincs ezzel semmi baj, így legalább rém egyszerűen tudjuk őket manipulálni, minimális női taktika kell ahhoz, hogy magunkra vonjuk a figyelmüket. Hogy megtartani meg tudjuk-e, az már nyilván más tészta.

Kiskamasz koromban valahogy mindig fordítva csináltam a dolgokat, mint kellett volna. Gondolom akkor még hittem a fenti mesében, és minden fiúnak, aki iránt 5 percen belül lángra tudtam gyúlni, a tudtára adtam, hogy én menthetetlenül szerelmes vagyok belé. Irkáltam névtelen szerelmes leveleket, telefonbetyárkodtam, regényeket írtam az én épp aktuális HŐSeimről, vagy számot küldtem a helyi kívánságműsorba. Úgy voltam vele: „na nehogy már rajtam múljon a dolog!” Anyukám meg mindig jókat kuncogott a képzeletbeli bajsza alatt, hogy csodálkoztam, miért is nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném. Aztán egyszer elmondta, hogy nem tudja, megfigyeltem-e már magamon, de mindig csak azok érdekelnek, akik tök közönyösek velem. Amint szerencsétlen flótás a legapróbb jelét is adja annak, hogy esetleg tetszem neki, olyan hihetetlen sebességgel váltok irányt, mint egy valamire való floridai hurrikán. Jöttem, láttam, továbbálltam, köd, homály és rom utánam. És a nagy lelkesedésem a másodperc tört része alatt változik csodálkozássá, hogy ’Te meg mégis mit szeretnél még? Bejövök Neked, oké, örülök, kipipáltalak, szeva.’ Ez így leírva elég rémesen hangzik, de tényleg mindig ez volt. Azt gondoltam ezt idővel kinövi az ember, de kezdek attól félni, hogy így maradok. A játék köt le leginkább, nem a játékos.

Ma már azért mások az eszközeim. Nem küldözgetek számokat és nem is hívogatok senkit, majd csapom le a telefont, amint felvette (pedig milyen csudajó móka volt :P). Mindig megvárom, hogy a férfi lépjen. Ez nálam elvi kérdés. Abból a ’nanehogymárénteperjek’ hozzáállásomból fakad, amit azután alakítottam ki, hogy a legnagyobb plátói szerelmem kegyetlenül összetörte tiszta, ártatlan kis szerelmes szívemet tizenhat éves koromban. Azóta igyekszem a ’hogyan legyünk igazán szánalmasak’-listán kevésbé előkelő helyet szerezni magamnak. Hogy ez mennyire sikerül, arról valószínűleg a bizalmas barátaimnak megoszlana a véleménye. :P

Szóval, hogy miket szűrtem le a fent ajánlott filmből:
1.    Ha a másiknak kellesz, akkor akár Mekgájvör módjára telefont fabrikál két gemkapocsból és egy gyufásdobozból, és keresni fog.
2.    Ha azt mondja, csak arra kellesz, ne kombinálj! Csak arra kellesz.
3.    Ha nem mondja, hogy csak arra kellesz, de bárgyún vigyorog Rád, ha bármi olyat kérdezel tőle, aminek már kapcsolat-szaga van, akkor is csak arra kellesz.
4.    Ha keres, akar Veled találkozni, de csak akkor és úgy, ahogy Neki jó, akkor szintén csak arra kellesz.
5.    Nem igaz, hogy azért nem keres, mert nincs az országban térerő (ha van is, az az ő szolgáltatójára nem vonatkozik), mert temeti a nagymamáját (a hónapban a negyediket), vagy mert nagyon sok a munkája (olyan sok, hogy három hete éjjel és nappal is bent van, bezárva 284328432 akta közé, telefon, internet és postagalamb nélkül…)
6.    Szerencsére vannak azok az optimális esetek, amikor mindkettőnknek bejön a másik, ez relatív egy dimenzióban és időzónában történik és akkor boldogan élünk, amíg…nem jön egy újabb játékos :P

Kedves Olvasóim! Itt a tavasz, zsongjatok, játsszatok, élvezzétek! És nem kell mindig mindent feltenni a piros huszonegyre!

 

(A képek forrása:
http://1.bp.blogspot.com/_USC4jOQs6oI/SkxCjrlQUXI/AAAAAAAAAE8/81vY3ziMBhw/s400/No_Love.jpg
és
http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2009/01/19/article-0-031CCAB0000005DC-229_468x625.jpg)

Related items