Fészbukk, fácse, fb, iwiw, myspace, satöbbi satöbbi…

Bizonyára a legtöbben, akik olvastok, fenn vagytok valamelyik közösségi oldalon, talán pont onnan értesültetek ennek a cikknek a megjelenéséről is, sőt, ha tetszett, talán még lájkoljátok is.

Alig néhány évvel ezelőtt még gőzünk sem volt ezekről a közösségi oldalakról, a hozzászólásokról és a lájkolásokról. Jómagam 2004-ben regisztráltam a nagy kék hátteresre, amikor Németországban tanultam. Mondanom sem kell, azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, úgyhogy 2009-ig hozzá sem szagoltam. Akkor aztán engem is berántott a nagy lájkolási láz és nem volt menekvés.

Ma pocakot simogattam. Na, nem a sajátomat a kiadós főtt kukorica és sajttorta vacsi után, hanem egy hetedik hónapban lévő kismamiét. Oké, lehet, hogy a „simogattam” egy kicsit túlzás, inkább csak messziről néztem, ahogy mocorog és dudorodik jobbra, balra. Furcsa kis szerzet egy ilyen pocak, hihetetlen elképzelni, hogy így kezdődik mindannyiunk élete, bezsúfolva egy másik ember (nő) testébe, hogy amikor itt az ideje, irányba forduljunk és megszülessünk.