Lassan, akármerre is nézek, mindenhol arra találok tippeket, hogyan legyünk még szebbek, még jobbak, még szórakoztatóbbak, egy szóval tökéletesek a másik nem számára. Mit együnk, mit viseljünk, hogyan viselkedjünk… Elméletek százai látnak napvilágot újra meg újra, melyeket aztán vagy alátámaszt a tapasztalat vagy megcáfol. Bár szerintem általánosságban véve tökéletesnek lenni egyszerűen lehetetlen, mert mindenkinek mások az igényei. Ha csak a külsőt nézem, már akkor hatalmas különbségeket érzékelhetünk férfi és férfi igényei közt. Az érzelmek világa ráadásul ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb és kiismerhetetlenebb. Lehetséges így a tökéletesség?
Én hiszek a kémia erejében. Biztos ismeritek Ti is azt az érzést, amikor van egy ember, aki valamiért annyira vonz, hogy ha csak három méteres közeledbe is jön már, olyanok vagytok, mint két baromi nagy mágnes, amit az asztal lapjának két oldalára tettek. Lehet ugyan köztetek bárki, vagy bármi, az a bizonyos vonzalom annyira erős, hogy minden igyekezetetek ellenére valahogy mindig összekerültök.
Minap az egyik kedves kollégámmal folytattam eszmecserét, miért is olyan más férfi és nő gondolkodása, ha érzelmi, párkapcsolati témáról van szó. Beszélgetésünk egyik sarkalatos pontja a megcsalás kérdése és annak érzelmi háttere volt. Mennyire elfogadható ez egy tartós párkapcsolatban? És mi számít egyáltalán annak?
- Írnom kell egy cikket reggelig! Segíts már, miről írjak?
- Írj az akváriumunkról – válaszolta a barátnőm.
- Mégis minek írjak egy akváriumról?
- Akkor írj Párizsról!
- Miért pont Párizsról, – kezdtem elveszíteni a türelmemet - még nem is voltunk ott! Figyelj, felejtsd el a lányos témákat, én fiú vagyok. Mondj valami fiús témát!
- Oké – bökte oda azzal a hangsúllyal, amiből azonnal világossá vált számomra, hogy minden reményem odaveszett egy normális válaszra. - Autós pornó. - Mindketten azonnal elkezdtünk röhögni, mert tudtuk, hogy egy nagyon sarkított sztereotípiát hallottunk, de a poén ült. Autós pornó. Hát ez a mi gondolatvilágunk kvintesszenciája a nők szerint. Egyszerű, felszínes... és kicsit tapló.
Bizonyára mindannyian ismeritek ezt az érzést. Hazudna az, aki azt állítaná, hogy soha senkire vagy semmire nem volt még irigy. Ez már gyerekkorban kezdődik, amikor rájövünk, hogy a szomszéd kislánynak már görkoris Cindy-je van, nekünk meg még csak a sima öltöztetős. Aztán az óvodában nagyon el tudnak szabadulni az indulatok, főleg, ha a szüleink rendszeresen alkalmazzák a ’Bezzeg a Marika…’ kezdetű mondatokat, aminek egyenes következménye, hogy Marika lesz utálatunk első számú célpontja, még akkor is, ha egyébként nem is lenne vele semmi bajunk. Szerintem a woodoo babák gyártásának gyökerét is itt kellene keresnünk…