Amikor nagy szavakról és mély tartalmú fogalmakról kell írnom, mindig próbálom valahogy könnyebben megfoghatóvá tenni a dolgot. Így aztán, amikor azon elmélkedtem magamban a villamoson reggel, hogy mi is ez a bizonyos ’bizalom’, arra jutottam, hogy nem más, mint a bűvös ragasztó két ember között. Ami az összetartozás elengedhetetlen kelléke.

A barátság nálam a legszentebb érzések közé tartozik, az érzelmi ranglétrán számomra az anya-gyermek viszony után rögtön a második helyen található. Bár olyan sok mindenről írtam már, azt hiszem, hogy ez az a két kapcsolat, amiről nem tudok anélkül nyilatkozni, hogy ne kezdjek el túlságosan személyeskedni. És mivel ez az oldal nem „O blogja” néven fut, hanem egy kis közösség gondolatformáló irományait tartalmazza, így nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a végén a cikkek nem is témákat boncolgatnak, hanem csupán magamat.

Az utóbbi időszakban azonban az életemben a barátok még jelentősebb szerepet kaptak a korábbinál és boldogan vettem észre, hogy még mindig és már megint és újonnan is, de milyen jó is az, ha az embernek ennyi értékes barátja van!

Mindenki számára ismert az a mondás, hogy ’Madarat tolláról, embert barátjáról’…nos, ha végig veszem, hogy kik is a barátaim, és ha valóban ez az egyik jelentős ismérv, ami alapján megítélhetnek az emberek, akkor nagyon elégedett vagyok magammal.