Egy barátommal gyakorta boncolgatjuk az élet nagy kérdéseit. Ez amolyan munka közbeni hobbi nálunk, míg más a cigiket szívja sorra a konyhában, mi a virtuális nappalinkban elmélkedünk.

Megfigyeltem már, hogy szinte mindig mindenről máshogy gondolkodunk. Kettőnk közül Ő a komolyabb felfogású, és amikor néha elmondom az én véleményem egy-egy dologról, megesik, hogy az azokra adott válaszai, vagy kérdései hallatán kissé elszégyellem magam. Holott tudom, hogy nincs miért, Ő így látja a világot, én meg úgy.
Egyik állandó visszatérő témánk a hűség. Ez az a kérdés, amiről amúgy is nagyon megoszlik az emberek véleménye. Állítólag én a dologról elég sajátságos nézeteket vallok, pedig nem hinném. Csak kevésbé rózsaszín ködöseket, mint ahogy azt a társadalom olyan szépen belevéste a köztudatba: ha van valakid, akkor légy hűséges, ne tégy semmi olyat, ami csak egy kicsit is ellentmond ennek!