Nagytakarítást általában kétszer ejtünk meg egy évben: tavasszal és karácsony előtt. Mi most hétvégén a téli puceválásra kerítettünk sort. Nagy hévvel vetettük bele magunkat, mert tudtuk, hogy a lakásnak már szüksége van rá, hiszen egész évben csak gyűjtögetünk, rakosgatunk, pakolgatunk ide-oda. Bár ráment egy teljes napunk, mégis nagyon jót tett. Ahogy ma egy kedves barátom mondta, a nagytakarítás ilyenkor nem csak a lakásunkban történik, hanem bennünk is.
Egyszer volt egy lány, aki pont olyan volt, mint bármelyikünk. Álmodott királyfiról, kishercegekről és hercegnőkről, mesébe illő boldogságról. A herceg el is jött aztán, s bár a lángoló szerelem elmaradt, de egy békés, kiegyensúlyozott jövőt, biztonságot, boldogságot ígért. A lány így aztán hozzáment a királyfihoz és boldogan éltek, míg…
A mai témám, bár nem túl vidám, azért úgy gondolom, hogy igenis megfér ezen a derűs honlapon. Köszönöm, hogy a múltkori kérdésre is ilyen sok komment érkezett, és bár néhányan úgy vélhettétek, hogy kicsit személyes lett a ’vita’ itt a Társas-játékban, szerintem nagyon jó, hogy ennyi ember ilyen őszintén le merte írni a véleményét. Ezt a hozzáállást várom a későbbiekben is, hiszen mi nyitottak vagyunk minden véleményre, így kerek és színes a világ!
A minap egy érdekes konfliktusba keveredtem, akaratomon kívül. Persze mikor már benne voltam, akkor meg már mindenképpen el akartam mondani, hogy mit gondolok a témáról. Szóval, a kérdés: mit is jelent az, hogy véd- és dacszövetségben vagyunk a másikkal?
Először is le szeretném szögezni, hogy az égegyadta világon semmilyen képzettségem nincs e téren. Egy hétköznapi nő hétköznapi gondolatait és vallomásait olvashatjátok majd itt, ebben a rovatban. A célom csupán az, hogy beszélgessünk azokról a dolgokról, ami mindannyiunkat érint: a szerelemről, párkapcsolatokról, problémákról, boldogságról.