Már több, mint két hete egyre csak növekszik a Mexikói öbölben lévő olajfolt. Ez már nem az első eset, amikor olaj kerül a világ valamelyik tengerébe, évente több, mint 100 ezer tonna olaj ömlik a tengerekbe. Ez egyrészt a hajók üzemanyag tartályaiból gondatlanságból, vagy pusztán nemtörődésből a vízbe kerülő üzemanyagot, másrészről pedig a tankerek, olajvezetékek, olajfúró tornyok baleseteiből származik.

Az első komoly olajkatasztrófa 1967-ben történt. Ekkor a Torrey Canyon tanker feneklett meg Nagy-Britannia közelében, miközben éppen a BP szállítmányát vitte. Ekkor kb 100 ezer tonna olaj ömlött a tengerbe, ami több, mint 10-szer annyi volt, mint a korábbi balesetek során bekövetkező szennyeződések esetén. A légi felvételek tanúsága szerint az olajfolt kb. 56 km hosszú és 24 km széles volt. A dél-angliai, bretagnei és csatorna-szigeteki strandokat elborította az olaj. A turisták elhagyták a nyaralóhelyeket. Rengeteg, a becslések szerint legalább 20 ezer madár pusztult el, és a halászat is komoly veszteségeket szenvedett.

Az olajbaleset miatt bekövetkezett mindeddig legnagyobb ökológiai katasztrófát az Exxon Valdez 1989-es balesete okozta. Ekkor több, mint 40 millió liter nyersolaj ömlött a tengerbe, melynek negyven százaléka egy kis tengerszoros, Prinz William Sound környékére jutott. A baleset következménye minden idők egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt, negyedmillió tengeri madár, több ezer tengeri vidra, háromszáz fóka és két tucat kardszárnyú delfin pusztult el a szennyezés miatt, ami egy részeg kapitánynak volt köszönhető. Sajnos a szennyezést mind a mai napig nem sikerült felszámolni, a partvidék talajában néhány centire lefúrva továbbra is megtalálható.

Sajnos megvan rá az esély, hogy a mostani baleset átveszi az 1. helyet. Az olaj folyamatosan ömlik, elzárni pedig nem lehet, mert a biztonsági szelep nem működik.

A tengeri olajfúró tornyoknak több biztonsági rendszere is van. Első körben van egy főkapcsoló, mellyel a tengerfenéken lévő szelep elzárható. A legtöbb toronynál második védelmi rendszerként kiépítenek egy automatikus ún. "dead man" kapcsolót, ami katasztrófahelyzetben emberi beavatkozás nélkül képes elzárni a szelepet. Mindezeken felül egyes országokban kötelezően be kell építeni egy harmadik védelmi vonalat, ami gyakorlatilag egy 500.000 $ értékű akusztikus távirányító, aminek a segítségével a sérült torony közeléből hanghullámokkal zárható el az olaj kiömlését megakadályozó szelep.

Az első két védelmi vonal sajnos nem működött a Deepwater Horizon esetében, a harmadikkal pedig nem rendelkezett, mivel annak nagy költsége és állítólagos bizonytalan hatásossága, illetve az olajlobby nyomása miatt az USA nem tette kötelezővé.

Ígyhát tovább ömlik a napi 5000 hordónyi olaj, ami lassan eléri az amerikai partokat. A kérdés nem is igazán az, hogy az ökológiai katasztrófát hogyan lehet elkerülni, mert az már látható, hogy csak csökkenteni lehet, hanem az, hogy vajon sikerül-e végre tanulni a hibából. Meg lehet-e regulázni az olajtársaságokat, vagy továbbra is a pénz beszél, minden más meg le van…

Forrás:
http://online.wsj.com/article/SB10001424052748704423504575212031417936798.html
http://www.katasztrofak.abbcenter.com/?cim=1&id=53464
http://index.hu/kulfold/olaj/