Multikultúra alatt sok mindent érthetünk. Egyrészt gondolhatunk a különböző anyanyelvű, nemzetiségű, állampolgárságú személyekre; gondolhatunk egy adott társadalom közkultúrájára, amit a többség (vagy az elit) normának fogad el és az ehhez viszonyított szubkultúrákra; gondolhatunk egy adott nép kultúráltságára, amely differenciálódik abból a szempontból, hogy hogyan viselkedik a fogyatékkal élők vagy a környezetvédelem kérdésében; gondolhatunk öltözködési kultúrára, ami a személyiség kifejezésének eszköze lehet; gondolhatunk a kultúra fogyasztására, amit szintén az befolyásol, hogy ki milyen temperamentumú és mire irányul az érdeklődése. És hogy miért ezek a magasröptű fejtegetések? Naná, hogy azért, mert a SZIN-en csak úgy nyüzsögnek a multikulti megnyilvánulásai.
Ami a nyelvi-nemzeti sokszínűséget illeti azt már a fellépők listája is jól reprezentálja, hiszen fellép többek között brit (Beardyman, Chicane, Elite Force, Sugababes), orosz (Erofeich Elektric Band, Russkaja,), német (Lingua Loca, N.O.H.A., Scooter), és skandináv (Europe, The Rasmus) előadó/együttes is. A vendégek szempontjából pedig még csak megbecsülni sem tudom, hogy hány környező vagy akár távolabbi ország képviselői lesznek jelen. De valószínűleg sok.
A szabadidő (értsd: koncerteken kívüli idő) eltöltése szempontjából a SZIN-en gondoltak a könyvmolyokra és a kockafejekre egyaránt, hiszen a szegedi Somogyi Könyvtár
egy egész buszt hozott azért, hogy ne maradj a fesztivál ideje alatt sem tartalmas olvasnivaló nélkül. Az egyesekben és nullákban gondolkodók pedig itt sem kell nélkülözzék a virtuális ingerek okozra örömöket, hiszen több játékkonzol is rendelkezésükre áll, ha egész nap a kontrollereket nyomogatnák.

A huszadik és huszonegyedik század egymásmelletiségét mi sem ábrázolja jobban, hogy a SZIN-en - bár
a legrégebbi magyar fesztivál - napelemek segítségével tölthetjük a fesztivál területén a mobiltelefonokat. Tehát a SZIN nem ma kezdte, de tartja a lépést a kor vívmányaival, sőt sok szempontból ő diktálja az iramot,
ahogyan azt már bemutattuk. És ha már elkapott minket a retro érzés, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a Suhancos standot, ahol iszogatás közben bizony nem mást vetítenek az arcunkba, mint a Magyar Népmesék gyöngyszemeit.

A környezetvédelemre való hiperérzékenységet is
kiveséztük már, de emellett a társadalmi kérdés mellett fontos az is, hogy a fogyatékkal élők életmódjának bemutatására egy egész kertet szántak a szervezők. (Itt jegyezném meg, hogy szerintem a fogyatékkal élők kifejezés nem fedi teljesen a valóságot, hiszen köztudott, hogy ha valaki elveszíti például a látását, akkor a többi érzékszerve élesedik, hogy kompenzálja ezt a veszteséget. Másrészt ezeknek a személyeknek akaraterőből legalább kétszer annyi van, mint egy átlagembernek, és akkor a kitartást, szorgalmat, optimizmust még nem is említettem...) Ebben a kertben bárki kipróbálhatja, hogy milyen például kerekes székkel közlekedni egy rámpákkal nehezített útvonalon, vagy milyen szendvicset készíteni bekötött szemmel.
A tánckultúrával kapcsolatban gyakran hallani - amit egyébként azt hiszem, a rock'n'roll megjelenése óta minden generáció megkap -, hogy ezek a mai fiatalok csak rángatóznak, meg ugrabugrálnak, semmi komolyság nincs a mozdulatukban. Na, hát a Csík koncerten mindenki úgy lépegette a jobbra kettőt-balra kettőt, ahogyan az elő van írva. De ha mindez nem lett volna elég, akkor a koncert végére megjelentek a lánykoszorúk és a profi párosok is. Hiszen mindenki másképp csinálja...
És ami az öltöködést illeti. Szerintem a fesztiválok közönségének ruhákodási stílusa egy külön fejezetet megérne a divat nagykönyvében (nagyon remélem, hogy egyszer megírja ezt valaki), úgyhogy ezt nem részletezném most a végeletekig. Csak két kedvencemet ragadom ki: a gumicsizmát és a söröskupakból készült ékszereket.
Holnap folytatjuk. De olvasni ráértek a jövő héten is. Gyertek a SZINre. :-)