×

Warning

JUser: :_load: Unable to load user with ID: 64

Print this page
Thursday, 07 October 2010 05:00

Magyarország borrégiói - Bevezető

Written by

Mennyi borrégió van Magyarországon? És mennyi borvidék? És mennyi borfajta? Ki nevezte és melyik borunkat a borok királyának, a királyok borának? Tényleg a borkereskedők találták ki, hogy igaz magyar ember sörrel nem koccint? Ha téged is érdekelnek a válaszok, akkor javaslom, hogy a következő hetekben tarts velünk, mert keresztül-kasul végigjárjuk kicsiny országunkat, hogy oltsuk a tudásszomjunkat. Ahogyan arra már felhívtuk a figyelmeteket,ősszel elmaradhatatlanok a szüreti bálok, mulatságok, összejövetelek. Ha úgy érzed, hogy a nyári mozgalmasabb időszak után kicsit visszatespedtél a kényelmi zónádba, akkor ideje felkerekedni, és kétkezi munkát végezni. Ha nincs olyan ismerősöd, aki beengedne a szőlejébe szüretelni, akkor caplass fel a hegyoldalon, gyönyörködj a látványban, és nap végén mindenképpen öblítsd le a torkdat. A musttal csak óvatosan.

A magyar kultúrának elválaszthatatlan része a bor. Amíg a németek (Trinkgeld) és a franciák (pourboire) egyszerűen csak ivásra adják a számla végösszegén felüli juttatást, addig mi egészen konkrétan borra szánjuk a borravalót. A latinból szó szerint vettük át a szólást, miszerint borban az igazság. Ha valami igazán jót akarunk kívánni felebarátunk, akkor borral kezdjük a köszöntést: "Bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget!" Bölcsészként pedig nem hagyhatom ki a bor irodalmi vonatkozásait. A mai kor celebjei felszínes, tehetségtelen emberek, az írók, költők még csak véletlenül sem tartoznak közéjük. Egy évszázada azonban hatalmas olvasótáborok várták a legújabb kötetek megjelenését, a szerzők országjáró körútjai valóságos roadshow-nak számítottak, vagy remeteszemélyiségek esetében a szerző otthonának igazi látogatórohamokat kellett kiállnia. Így nem csoda, ha az ő borhoz való kapcsolatukról maradtak fenn városi legendák. Például az alábbi, amit a csepel.info-n találtam: "A híres anekdota szerint 1842. október 5-én Fáy András fóti pincéjébe szüretre hívta Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Czuczor Gergely nyelvtudós valamint unokatestvére, Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Jedlik állítólag magával vitte a szüretre a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. A legenda egyik változata szerint gyomorbántalmai miatt hígította a bort, egy másik változat szerint viszont Vörösmarty került némileg kapatos állapotba, és Jedlik jobbnak látta kissé lazítani az ivás tempóján. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy ki nevezte először spriccernek a szódás bort: talán Jedlik Ányos, talán Vörösmarty ízlelgette először a németes nevet. Abban fedik egymást a különböző legendák, hogy Vörösmartynak nem tetszett a szó, mivel úgy vélte: szép magyar megnevezést is ki lehet találni az italnak. Így születhetett a fröccs. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy ugyanezzel a dátummal egy Vörösmarty-verset is ismerünk: a Fóti dal első versszaka szerint “Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi.” Ami biztosan nem igaz a legendából, az az, hogy Jedlik Ányos találmánya a szódavíz. A magyar feltaláló természetesen igen fontos szerepet játszott az ital népszerűvé válásában, ám nevéhez inkább a szódavíz olcsó, nagyüzemi előállítása fűződik."
Ha valaki szeretné az összes fröcsstípust megismerni, annak ajánlom a Fröccslexikont. És végül,de nem utolsó sorban, amikor a kultúra és a bor kapcsolatáról van szó, akkor megkerülhetetlen Csokonai remekműve. Ezzel búcsúzom erre a hétre, hogy a következő hetekben újult erővel vessük bele magunkat Magyarország borrégióinak a megismerésébe.
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

 

Latest from

Related items