A téli motívumok közül a szarvas mellett a hópehely a kedvencem. A hópehely már gyerekkorunk óta jó barát. Viccesen csiklandoz, amikor ráhullik az orrunkra; nagyon kellemes látvány a meleg szobából egy meleg takaró alól, és olyan díszítőelem, amit nem érez tolakodónak az ember, hiszen a természet része (a mikulás ruhába öltöztetett mindenféle lényekkel ellentétben, amik ilyenkor elárasztják a piacot), és nem a karácsonyhoz kötődik, hanem a télhez, így november végétől márciusig a lakás dísze lehet. Úgyhogy most megmutatom, hogyan csempészhetjük be a lakásba hetekre-hónapokra ezt a vidám jelenséget. Természetesen nem úgy, hogy az egyik adventi vasárnapon bevetjük magunkat az egyik plázába, és megveszünk mindenféle csilli-viili hópelyhet, amit idén futószalagon legyártottak.
Néhány éve kerestem télies díszítő elemeket a neten, és akkor bukkantam rá arra a
nagyon egyszerű technikára, amivel - elegendő türelem birtokában - akár milliónyi hópelyhet is előállíthatunk. Nem kell hozzá más csak papír, ceruza és olló. (Haladóknak csak olló.) Rajzoljunk egy szabályos négyzet alakú, négybe hajtott papírlap egyik oldalára olyan mintát, ami szerintünk a hópehely ágaira hasonlít. Vágjuk körbe, hajtsuk ki, és voilá! A végeredménynek csak a képzeletünk szabhat határt. De ne engedjük, hogy szabjon! Azért szeretem ezt a díszt, mert ragaszthatjuk ablakra, akaszthatjuk a fára, díszíthetjük vele a csomagolást, de akár saját kezűleg készített képeslap éke is lehet. Sőt!
Itt további tippeket is kaphattok a felhasználáshoz. És ami a legfontosabb: egyszerűen elkészíthető! A magukat a legügyetlenebbnek gondolók is bátran kísérletezhetnek. Ha szeretjük cifrázni a dolgokat, akkor válasszuk
ezt a technikát. Ennek nagy előnye, hogy gyakorolhatunk virtuálisan előtte.
Aki félti magát az ollótól (vagy az ollót magától), az természetesen hajtogathat is. Kezdőbbek
így vagy haladóbbak
így.
A hópehely elkészítésének következő módjánál esetleg az okozhat gondot, hogy kapunk-e elég változatos tésztaformákat, de a fogyasztói társadalom egyik "áldásaként" ma már minden mindenhol kapható... Szóval vegyünk többféle tésztát, és főzés helyett
használjuk alternatív módon.
A következő két hópehely készítési mód egyikét inkább haladó hölgyeknek, másikát pedig haladó uraknak ajánljuk. Az elsőhöz nem árt, ha van egy ilyen profi hópehely szaggató sütőformánk, amiből aztán só-liszt gyurma, vagy mézeskalács vagy egyéb alapanyagú hópelyheket süthetünk. A sóliszt gyurma esetében díszítsünk
így, a sütik esetében használjuk a hagyományos díszítő eszközöket, mint például a tojáshab vagy a színes cukorkák. Az uraknak szükségük lesz egy fúróra és egy fűrészre, hiszen
itt fából készül a hópehely. További csinosítgatás érdekében szerezzünk be ecsetet és némi festéket is. De a végeredményt tekintve mindenképpen megéri a felhajtást.
És aki nem egyesével szeretné nézegetni a hópelyheket, hanem egy egész befőttesüvegnyit szeretne magának, az
készítsen saját kezűleg hógömböt. Ez szintén nagyon jó móka, mert nem egy tömegcikk kerül megvásárlásra, hanem egyedi darab készül. Beleköltöztethetjük a betlehemi istállót és szereplőit, az Északi-sarkot Mikulásostól, Rudolfostól, manóstól, mindenestől; de ha nekünk a piros-fehér csíkos sétapálca cukorka juttatja eszünkbe a karácsonyt, akkor akár azt is.
Amikor ötleteket kerestem ahhoz, hogy hogyan is nézzen ki a hópehely, amit papírból fogok kivágni, elővigyázatlanul beírtam a keresőbe a hópehely szót... Na! Akkor döbbentem csak le igazán. Ugyanis kiderült, hogy nem vagyok egyedül a hópehely mániámmal.
Wilson Bentley például azzal töltötte az életét, hogy hópelyheket fotózott, így kiérdemelte a "Snowflake Man" nevet. Címet. Rangot. Neki elég sokat köszönhet a hótudomány, és egy jó üzleti érzékkel megáldott személy vagy társaság pedig még többet, ugyanis jelenleg
egész üzletág épül a hópehely-ember munkásságára. De mielőtt azt gondolnánk, hogy Wilson Bentley csodabogár volt, és azóta sem akadt senki, aki követte volna az ő mániáját, hát tévedünk. A
hópehelyfotózást nagyon komolyan végzik napjainkban is. A hópelyhek képződését
szimulálják matematikusok, foglalkozik vele a
National Geographic; a megfigyelését
ajánlják gyerekeknek, és a hókutatás egy
létező szakma.
De természetesen nemcsak a tudomány érdeklődését kelti fel.
Itt olvastam a legelgondolkodtatóbb történetet a hópehellyel kapcsolatban, amit most szeretnék megosztani veletek is.
- Áruld el nekem, milyen súlya van egy egyszerű hópehelynek? - kérdezte a fürj a galambtól.
- Kevesebb a semminél - válaszolta a galamb.
A fürj erre kitalált egy mesét és elmondta a galambnak.
- Egy fenyőfa ágán pihentem, amikor elkezdett havazni. Semmi vihar, hanem olyan szép, lassú havazás és könnyű mint egy álom. Mivel nem volt mit tennem, elkezdtem számolni a hópelyheket, amelyek arra az ágra hullottak, ahol ültem. 3 751 952 pelyhet számoltam meg. Amikor szép lassan lehullott a 3 751 953. - "kevesebb a semminél", egyszerre leszakadt az ág.
A mese után a fürj elrepült. A galamb, aki a béke ügyében már Noé korától tekintélynek számít, egy pillanatig gondolkozott és így szólt:
- Csak egy személy hiányzik, hogy a világra szakadjon a béke!
Talán csak te hiányzol!
Amíg az egész ország területét be nem lesz borítja hópelyhek sokasága, addig mindenki ragadjon papírt, ceruzát, sütiformát, fúrót és kezdődjön a hópehelygyártás. Jó szórakozást!
Ha pedig az összes lehetőség között a hógömböt is elkészítettük, akkor néha pillantsunk be, hogy minden OK-e odabent.
{youtube}3HgG3pgR9gY{/youtube}
