2011. május 26., csütörtök 06:00

    Szelektálás

    Írta: Hárs

     

    Csütörtök reggel. Kóma. Úgy érzem, ma nem bírok fölkelni. Persze ez az érzés nem új keletű, minden reggel ugyanígy érzem. Aztán szép lassan bekúszik a hálóba a frissen főzött kávé illata…kapok egy puszit és a fülembe súgja: Kész a kávé, kelned kell.

    Mosolyra húzódik a szám és tényleg, fölkelek.

    A konyhában kávét kortyolgatva szétnézek. A helyiség egyharmadát elfoglalja a papír és műanyag szemét…–Drágám! Segítek levinni a szelektív gyűjtőbe munkába menet… Drágám rám néz és az „értem a célzást” tekintettel válaszol: - Hagyd csak, majd leviszem délelőtt… Jah! Igen, akinek a másik szobában van az irodája…, az végül is a maga rabszolgája, úgyhogy van ideje délelőtt. Szóval szelektálunk. Szépen szortírozzuk a háztartásban gyártott szemetet. Nem olyan rendezett a konyha, de ez nem szempont.


    A buszra szállva elgondolkodom: mióta is van szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon? Kik gyűjtenek szelektíven? Az átlaglakásokban elég macerás megoldani…, de megoldjuk.

    A húszas- harmincas korosztály jó része - bízzunk benne – szelektál. Van egy réteg, aki környezettudatosan próbál élni, és ez jó. Sokszor látom, apukák kicsi gyerekükkel rakják a kijelölt gyűjtőkbe a szépen szétválogatott „csomagokat”. Ilyenkor mindig mosolyra húzódik a szám, lám-lám a kisember már így nő fel és, ha csak egy picit is, de hozzájárul majd a környezetünk megóvásához.

    Aztán délelőtt a város egyik külső részén van dolgom. Ülök a trolin, bámulok kifelé az ablakon, élvezem a harsogó zöld fák látványát, és egyszer csak egy kis téren meglátom a gyönyörű fehér hajú bácsit, aki a szelektív hulladékgyűjtőkbe komótosan rakosgatja a szemetet… és a szám, megint mosolyra húzódik. Úgy látszik megint bedőltem egy sztereotípiának, tudniillik, hogy a most felnövekvő generáció már környezettudatos, hiszen erre tanítják az óvodában, az iskolában és jobb esetben otthon is ezt látják…, de nem. Az választja a „szelektálást”, akinek igénye van rá, és aki átlátja, mennyi segítség ez a jövő nemzedékének és talán még a miénknek is.

    Magyarországon 2003-ben került kihelyezésre az első szelektív sziget, Csepelen. Hát nem kapkodtuk el…, de, ugye, jobb későn, mint soha.

    Úgyhogy ébredezzünk, és mosolyogva nézzük el, ha a konyhában néha nem férünk a külön gyűjtött szeméttől! Vagy vigyük le sűrűbben?

     

    Tovább a kategóriában: « Föld napja Feszt körkép - 2011 »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.