Ez a hetünk valahogy a fura lány köré szerveződött, bár semmi tudatosság nem volt benne, tegnap mégis visszatértünk egy másik gondolatához. Ez pedig arról szólt, hogy mennyi minden fölösleges dolgot halmozunk fel. Észre sem vesszük, hogy  állandóan vásárolunk, valamit mindig meg akarunk venni, valami újat folyton birtokolnunk kell...

Állítása szerint a vallása ebben is sokat segített, hiszen rájött, hogy egy csomó mindenre tényleg semmi szükségünk nincs, és csak a kényszeres megfelelni vágyás munkálkodik bennünk. Jót mosolyogtam, amikor megjegyezte, hogy akinek egy biciklije van, az már vagyonosnak számít. Boldogan nyugtáztam, hogy ciklámen színű, '88-as Dusikámmal gazdag vagyok.

De tény és való, hogy eszméletlen nehéz szembe menni a reklámokkal, a fogyasztói társadalom állandó kísértéseivel és a közvetlen környezetünkkel is, ahol gyakran mérik abban az embert, hogy milyen kocsija van, milyen ruhája, milyen lakása, stb. Kilógni a sorból meg nagyon nem jó érzés. Egy ideig.

Az öntudatra ébredt fogyasztók döbbenetes kisfilmjét néztük meg tegnap. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szeretne figyelni a környezetére, a bolygónkra, a pénztárcájára és egymásra.

{youtube}UmatL75dO3c{/youtube}