2010. október hetedikén olvashattátok a bevezetőt a Magyarország borrégióit és borvidékeit és borait és szőlőfajtáit bemutató sorozathoz. Majdnem egy év telt el, és közben hagytunk egy kis szünetet, tartottunk egy kis kitérőt, megvárva az újabb szüretes-mustos-újboros időszakot. Szeptember vége lévén újra javaslom, hogy kapjátok elő kedvenc borospoharatokat, és induljunk tovább kicsiny országunk nagyon színes, változatos szőlészetei és borászatai meglátogatására. Valószínűleg a legtöbb helyszínre csak virtuálisan jutunk el (együtt biztosan...), de remélem, mindenki felvette életcélként az összes magyar borvidék felkeresését, és az összes magyar bor megkóstolását.

A majdnem egy évvel ezelőtti induláskor Csokonai nagy klasszikusával, a csikóbőrös kulacshoz írt remekművel nyitottuk sorozatunkat. Most kicsit könnyedebb vizekre evezünk, ugrunk kétszáz évet az időben, és bizonyítjuk, hogy a bor kortól és művészeti műfaji hovatartozástól mentesen mindenkire hatással van. Ajánlom figyelmetekbe a fogyasztói popkultúra egyik alternatív gyöngyszemét. Nagyon figyelmesen hallgassátok, mit mond nektek a Bëlga a borfogyasztás szabályairól. Jövő héten pedig irány a Dunántúl, addig olvasgassátok az eddigi borvidékekről írt ajánlóinkat, menjetek szüretelni vagy borfesztiválozni, és főleg: igyatok jó borokat jó társaságban.

{youtube}AnK65v9AcOo{/youtube}