A Pannonhalma-Sokoróalja borvidék nagy múltra tekint vissza. Ezen a területen a szőlőtermelés hagyománya szorosan kötődik a pannonhalmi apátsághoz. Szent Márton hegyén telepedtek le az első bencések 996-ban. Az apátság alapítólevelében már említést tesznek a szőlőről, mint elsőrangú, tized alá eső terményről. Ez a levél egyébként a legrégebbi írásos bizonyíték a szőlőtermesztés évezredes meglétére hazánkban. A pannonhalmi volt az első és mindmáig az egyik leghíresebb kolostora a benedekrendieknek. A kolostor lakói gyorsan virágzó szőlőtermesztést teremtettek Pannonhalma környékén. A rend papjai a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát, mikéntjét. A XIII. században befolyásukat mutatván és eredményeik elismeréseképpen a király a bencések fennhatósága alá vonta a térség szőlőműveseit.
A borvidék fejlődése a törökök megjelenéséig töretlen volt. Az ezt követő időszak azonban a környék elnéptelenedését hozta, ugyanis a térség a Bécs elleni hadjáratok útvonalába esett. A törökök kiűzését követően a magányos szőlőbirtokok újra gazdára találtak. Rendelkezünk egy 1712-ből származó, a Szent Márton hegyéhez tartozó szőlőbirtokok gazdáinak kiadott rendtartással is – így például büntetés járt annak, aki az uraság és a hegymester engedélye nélkül, korábban leszedte szőlőjét. A borvidéken tehát nagyon szabályozott termesztés folyt. A XIX. századig a környező falvak jóformán az itt termelt borból tartották fenn magukat.
A filoxéra a kötöttebb talajoknak köszönhetően hatalmas pusztítást végzett, aminek következtében az ültetvények 80%-a elpusztult. Ennek köszönhető, hogy a direkttermő fajták – az Othello kivételével – elterjedése nagyon csekély mértékű lett. A borvidéken élőknek alapvetően nem tetszettek ezek az új fajták, ezért nagy erőfeszítéseket tettek a filoxéria, majd az 1880-as években megjelent gombabetegség, a peronoszpóra legyőzésére. Folyamatos volt a tőkepótlás, de már alkalmazták a szénkénegezést, valamint a bordói levet is annak érdekében, hogy a régi fajtákat megőrizzék, a megszokott minőséget a piacon biztosítani tudják. Ennek ellenére a termőterület 1914-re 1000 kh-ra esett vissza.
A II. világháború után elöregedtek a birtokok, majd a z 1959-ben végrehajtott tsz-esítés után a termőterületeket táblásították. Az akkori állami rendelet 14 borvidéket említ – köztük a pannonhalmit. A nagyüzemi telepítések 1963-ban, Pannonhalmán indultak meg. Elterjedt a Lenz-Moser-féle magasművelés. A nyolcvanas évek végén a borvidéken 958 hektáron folyt nagyüzemi és további 3-400 hektáron háztáji szőlőtermesztés.
Több évtizedes szünet után a borvidék 1990-ben jött létre s jelenleg Pannonhalmi borvidék néven működik. 15 települést foglal magába (Nyalka, Pázmándfalu, Győrság, Pannonhalma, Écs, Ravazd, Nyúl, Felpéc, Kajárpéc, Győrújbarát, Győrszemere, Tényő, Lázi, Győr-Ménfőcsanak, Románd). Földrajzilag a Pannonhalmi Szent Mártonhegy, a Csanak- és Szemerehegy alkotják a dombság magját. Legmagasabb pontjuk 317 méter.
A borvidék klímája kedvező, a mérsékelt kontinentális hatások jellemzőek. Az évi középhőmérséklet 10 C°. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul. Az évi csapadékösszeg sokéves adatok alapján 600-650 mm között várható. A csapadékeloszlás viszonylag szerencsésnek mondható.
A borvidék legjellemzőbb talajképző alapkőzete a lösz, de talajadottságai változatosak. A legnagyobb hatást a Sokoróaljai dombokat felépítő tavi homok, agyag és negyedidőszaki kavics gyakorolják. A homokon és löszön barna erdőtalaj valamint vékony vályogos löszréteg alakult ki. Domborzata tagolt lankás, déli, dél-nyugati lejtőin települtek a legjobb ültetvények. Mindezen adottságok leginkább Elzászra emlékeztetnek bennünket nemzetközi viszonylatban.
A Pannonhalmi borvidék története sok néprajzi, valamint tárgyi emlékben is megnyilvánul. Jellemzőek az úgynevezett "horhosok", amelyek gyakran kötik össze a településeket a szőlőheggyel. Alapvetően ezek olyan löszbe vájt mélyutak, amelyeket előszeretettel használtak a szőlőművesek közlekedésre is. Később a meredek löszfalak páratlan lehetőséget adtak úgynevezett "lik-pincék" kialakítására. Ezeket használta a szőlőtermelő ember, amelyben lakott, bort tárolt, érlelt. A borvidék legszebb "lik-pince" sorait Győrújbarát, Nyúl, Écs települések "horgasaiban" találjuk."
Egyéb információk:
http://www.utazunk.hu/bor/borut/borutmagyar1.html
http://www.selection.hu/magyar_borok.php?borvidek=10
http://www.holborozzunk.hu/borvidek.php?sid=pannonhalma-sokoroalja
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonhalma%E2%80%93Sokor%C3%B3aljai_borvid%C3%A9k
http://www.borregio.hu/eszak-dunantul/index.php?c=regio&sub=10&page=content&content_id=30
http://www.utisugo.hu/bortura/eszak-dunantul-borregio/pannonhalma-borvidek/pannonhalma-sokoroalja-borvidek-7275.html