Valahogy a húsvét kicsit olyan mostoha ünnep, főleg mostanság, amikor a vallás itt, Európában egyre inkább veszít jelentőségéből. A húsvét vidám ünnep. Nem annyira a meghittségről szól, sokkal inkább a tavaszról, az újjászületésről.
Az utóbbi években egyre több országban, egyre nagyobb lelkesedéssel ünneplik Halloweent, többek között Magyarországon is. Egyre többünket ragad magával az „újdonság” varázsa, és egyre többünknél veri ki a biztosítékot ez az őrület. Nem szabad azonban azt hinni, hogy Halloween (Mindenszentek előestéje, október 31.), Mindszent (november 1.), és Halottak Napja (november 2.) esetében ugyanarról az ünnepről van szó. Míg Mindszent és Halottak Napja a keresztény kultúrához tartozik és körülbelül 1600 évre nyúlik vissza, addig Halloween ősi kelta ünnep. Írországból és Skóciából ered, ahol az ott élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet.
A húsvétra sokféle szemmel lehet tekinteni. Amikor kislány voltam nagyon izgatottan készültem, nagyon vártam, hogy az ovis társaim közül mennyien jönnek el meglocsolni. Amikor hittanos voltam, akkor teljesen a keresztény kultúrkör szemüvegén keresztül néztem az ünnepre, és az ünnepet megelőző időszakra. Kamaszként nagyon örültem a hosszú hétvégének, annak, hogy nemcsak szombaton, de vasárnap is hajnalig bulizhattunk. Aztán kezdtem átérezni az ünnepel járó felelősséget, és igyekeztem levenni édesanyám válláról minél több terhet, és segítettem, ahol tudtam. Aztán felfedeztem, hogy a húsvét a második olyan ünnep a karácsony után, ahol kiélhetem a kreativitásom a tojásfestéstől kezdve, a lakásdíszítésen keresztül a gasztronómiai látványosságokig mindenben. Manapság ezen emléke keveredik és kavarog bennem, viszont a húsvétot változatlanul nagyon szeretem.