A húsvétra sokféle szemmel lehet tekinteni. Amikor kislány voltam nagyon izgatottan készültem, nagyon vártam, hogy az ovis társaim közül mennyien jönnek el meglocsolni. Amikor hittanos voltam, akkor teljesen a keresztény kultúrkör szemüvegén keresztül néztem az ünnepre, és az ünnepet megelőző időszakra. Kamaszként nagyon örültem a hosszú hétvégének, annak, hogy nemcsak szombaton, de vasárnap is hajnalig bulizhattunk. Aztán kezdtem átérezni az ünnepel járó felelősséget, és igyekeztem levenni édesanyám válláról minél több terhet, és segítettem, ahol tudtam. Aztán felfedeztem, hogy a húsvét a második olyan ünnep a karácsony után, ahol kiélhetem a kreativitásom a tojásfestéstől kezdve, a lakásdíszítésen keresztül a gasztronómiai látványosságokig mindenben. Manapság ezen emléke keveredik és kavarog bennem, viszont a húsvétot változatlanul nagyon szeretem.