Az előző összefoglalónkat a hetvenes évek végén hagytuk abba. A nyolcvanas évek nagyon eseménydúsnak számítottak az egész világon. MTV, videóklipek, videómagnó, narrátoros filmek, Flashdance, Dirty Dancing, válltömés, répanadrág, neonszínek, erős smink, diszkóőrület - hogy csak a jéghegy csúcsát említsem. És legalább ekkora volt a nyüzsgés a magyar mesefilmek háza táján is.

Amennyit profitálunk nyaranta a napsütésből, a hosszú nappalokból, a friss levegőből, az élményekből annyit fel is áldozunk az éjszakázással, az utazással, a folytonos pörgéssel, a másnapossággal az energiaraktárunkból. Ezt igyekszünk újra és újra feltölteni magunkat. Mindenkinek megvannak a jól bevált módszerei és a titkos receptjei. Egyrészt mindenkin az segít, amiben hisz, mert hiába teszi elénk kedvenc kávézónk kedvenc pultos lánya a legtutibb zöld teát, ha mi koffeintartalom nélkül mindent csak löttynek gondolunk; másrészt a megszokás gyakran sokkal nagyobb hatással van ránk, mint a valódi hatóanyag; harmadrészt az erőteljes brandépítésnek hála előfordulhat, hogy csak azért érzünk hatásosnak valamit, mert ezt halljuk, látjuk mindenhol.

Ahogyan azt a múlt héten ígértük, átevezünk a sorozatokról a kis- és egész estés filmekre. A magyar animációs film atyjában azt a Macskássy Gyulát tisztelhetjük, akinek fejéből pattant ki az első magyar színes rajzfilm megalkotása. A tizenhat perces mű elkészítéséhez a magyar népmese egyik darabját, "A kiskakas gyémántfélkrajcárja"-t választották. Ez a film műfajtörténeti szempontból nagyon meghatározó volt, mivel az alkotók ekkor ismerték fel a rajzfilmben rejlő lehetőségeket. Az alkotás 1951-ben készült a Pannónia Filmstúdióban, és innentől fogva nem volt megállás. Macskássy soha nem akart Disney-s lenni. Saját rajzstílusával akart és tudott érvényesülni. Ennek jellemzői az erőteljes, kontúros rajz és ragyogó színvilág.

Akik figyelmesen olvasták az elmúlt hetekben, hónapokban a mesés cikkeket, azoknak feltűnhetett, hogy a magyar televíziózás hőskorából eljutottunk napjainkig. Így a sorozatokról többet mondani nektek már nem tudok. Igyekeztem a lehető legtöbb sorozatot bemutatni és a lehető legtöbb információt beszerezni (ez sajnos nem mindig sikerült, még most, az internet virágkorában sem). Persze így is maradtak ki alkotások, de aki nemcsak nézett, hanem látott is, illetve olvasott a sorok között, az ezentúl már magától is nyomozhat tovább, ha kedvet kapott a kevésbé felkapott sorozatok felkutatásához.

Ma azokat a sorozatokat idézzük fel, amelyek nemcsak nekünk, magyaroknak köszönhetőek, hanem valamely nemzettel összefogva készítettük őket. Két évtizednyi különbséggel alkottunk mesesorozatot a németekkel és a britekkel, mindkettőt nagy sikerrel vetítették nemcsak egész Európában, hanem a kontinensünkön túl is, sőt népszerűségük ma is töretlen.

A nyári szünet akkor kezdődik, amikor a gyerekek behajítják a könyveket jobb esetben a sarokba, rosszabb esetben a folyóba, tóba, kukába, aprítóba. Június közepétől szeptember egyig aztán hallani sem akarnak történelemről, irodalomról, művészetről. (Kivételt képeznek ez alól azok a lelkes, céltudatos, érdeklődő gyerekek, akik azért szeretik a nyarat, mert végre nem titokban, a pad alatt kell olvasniuk kedvenc szerzőjük egyetemi disszertációját, hanem nyugodtan kifeküdhetnek vele a lugasba. Ezekre a gyerekekre nem találó kifejezés a stréber szó, ezért ezt ne használjuk velük kapcsolatban.) Talán az átlag magyar iskolás hozzáállásán akart változtatni Jankovics Marcell, amikor úgy döntött, hogy filmre viszi a magyar népről szóló mondákat.

Találkoztunk már állatokkal, találkoztunk már medveboccsal és találkoztunk már bábokkal is. De így együtt most először jelennek meg a mackók a képernyőn.

Most már tényleg mindennek vége. A bölcsődétől az egyetemig mindenki letudta az összes vizsgáját és elballagott (vagy fordítva). Úgyhogy most már ideje fejest ugrani a nyárba. Ha az év minden napját megosztod egy kutyussal, akkor a nyaralás ideje alatt sem kell lemondanotok egymás társaságáról. Lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem volt ennyi szabály, akkor egyszerűbb volt az élet. Szüleink, nagyszüleink csak felnyalábolták a kutyát, és mehettek a szélrózsa minden irányába. Most már vannak szabályok, amiknek célja, hogy csökkentsék a problémás helyzetek számát. Na, de mik is ezek az írott és íratlan szabályok?

Ma a bábok világába látogatunk, ugyanis mindkét most bemutatott sorozat színre viteléhez ezt a technikát választották a készítők. A Szimat Szörény, a szupereb sorozat a nyolcvanas évek végén, a Süni és barátai pedig a kilencvenes évek közepén készült.