Itt a Mikulás!

Jó, jó, tudom, még nincs, de ma annyira jól kezdődött a napom! 🙂 Beléptem az irodába és egy gyönyörű, nagy, piros mikulásvirág várt a főnökömtől. Aztán találtam egy kerámia rénszarvast is, aztán hozzám csapódott egy csoki-bogyós belsejű csoki figura, aztán meg egy Micimackós mikulás csoki, utána meg írt az egyik legkedvesebb barátnőm, hogy egy meglepi lesz a postaládámban. Kell ennél több?

Jó, jó, tudom, még nincs, de ma annyira jól kezdődött a napom! 🙂 Beléptem az irodába és egy gyönyörű, nagy, piros mikulásvirág várt a főnökömtől. Aztán találtam egy kerámia rénszarvast is, aztán hozzám csapódott egy csoki-bogyós belsejű csoki figura, aztán meg egy Micimackós mikulás csoki, utána meg írt az egyik legkedvesebb barátnőm, hogy egy meglepi lesz a postaládámban. Kell ennél több?

Igaz tegnap kaptam az első ajándékot a kolléganőm kisfiától, egy aranyozott diót, és egy csokit. Olyan jól esett. Szeretem az adventben azt, hogy az ember újra gyerek lehet. Hogy mindennek lehet örülni! A fényeknek az utcán, a kirakatok díszítésének, a csokiknak, az angyaloknak, a reményeknek. Mert erről szól az advent: várakozásról, reményekről. Hitről, hogy a csoda velünk is megtörténik. Együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk, meglephetjük Őket, boldoggá tehetjük, valóra válthatjuk az álmaik egy részét.

Egyébként meg péntek van, azaz ’Hurrápéntek!!!’, és mint tudjuk, a péntek a hét legjobb napja. Mögöttünk a hét fáradalmai, előttünk a pihentető, izgalmas hétvége, amikor nem kell korán kelnünk, nincs főnök, nincsenek idegesítő kollégák, nincsenek határidők. Szerencsésebbeknek, mint most jómagam is, nincsen nagy különbség a hétköznapok és a hétvégék között, hiszen úgy érzem, jó helyen vagyok, jó helyen ülök, jó dolgokat csinálok. Kivéve a koránkelést. Azt képtelen vagyok jó néven venni!

Szóval, kedves Olvasóim, Nektek mi a mai napban a legjobb?

O.