Megható emberi történetek

Tegnap ellátogattam a barátnőmhöz, akinek a nyomdájában most épp nagy, ünnepek előtti hajtás van. Több tízezernyi karácsonyi üdvözlőlapot nyomtattak ki, borítékoltak be, etiketteztek fel. A munkában diákok segítenek most nekik, akik egész héten késő estig szorgosan dolgoznak. Amíg a barátnőmre vártam, szóba elegyedtem velük. Megható kis sorsok bontakoztak ki előttem. Nagyon megindító és csodálatra méltó volt, hogy milyen természetesnek veszik, hogy már 15-16 éves korukban, iskola után dolgozni mennek.

Tegnap ellátogattam a barátnőmhöz, akinek a nyomdájában most épp nagy, ünnepek előtti hajtás van. Több tízezernyi karácsonyi üdvözlőlapot nyomtattak ki, borítékoltak be, etiketteztek fel. A munkában diákok segítenek most nekik, akik egész héten késő estig szorgosan dolgoznak. Amíg a barátnőmre vártam, szóba elegyedtem velük. Megható kis sorsok bontakoztak ki előttem. Nagyon megindító és csodálatra méltó volt, hogy milyen természetesnek veszik, hogy már 15-16 éves korukban, iskola után dolgozni mennek. A családjukról, a suliról, a céljaikról és a gyermekkorukról faggattam őket. Az egyik lány utógondozott. Születésekor adták intézetbe a szülei, ott nevelkedett, míg 5 éves korában egy házaspár örökbe fogadta. A nevelőszülei nagyon jó körülmények között éltek, minden nyáron hónapokat töltöttek a tengernél, mígnem egy anyagi veszteség következtében a pár az ivásba menekült. A dolog végül tragédiába fulladt. A lány ismét árva lett, emlékül hordozza azonban a szülők bántásának nyomait. Nem csak a lelkében, a testén is.

Ahogy figyeltem ezt a törékeny lányt, aki a maga kis suta módján próbál boldogulni az életben, mérhetetlenül felnéztem rá. Éppen a szakmáját készül megszerezni, iskola mellett dolgozik, háztartást vezet, küzd. Maga mögött hagyta a gyerekkora szörnyűségeit és boldog párkapcsolatban él már 6 éve, amire rettentően büszke. Végig mosolygott és beszélgetett, csak akkor szeppent meg nagyon, amikor a főnök valamiért leszidta. Tudta, hogy hibázott, elnézést is kért. Nem volt nagy dolog, de Ő mégis annak élte meg. Nem sumákolt, elismerte, és javított.

Amikor ilyen sorsokkal találkozom, kicsit mindig újraértékelem az enyémet. Tudom, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, mégis azt hiszem, csak hozzáállás kérdése, hogy megtanuljuk értékelni azt, amit nekünk szánt az élet. Hiszen a felhők fölött mindig süt a Nap, csak észre kell venni!

Kedves Olvasóim, Nektek mi volt a legjobb dolog a napotokban?