Pornó és virágok
– Írnom kell egy cikket reggelig! Segíts már, miről írjak?
– Írj az akváriumunkról – válaszolta a barátnőm.
– Mégis minek írjak egy akváriumról?
– Akkor írj Párizsról!
– Miért pont Párizsról, – kezdtem elveszíteni a türelmemet – még nem is voltunk ott! Figyelj, felejtsd el a lányos témákat, én fiú vagyok. Mondj valami fiús témát!
– Oké – bökte oda azzal a hangsúllyal, amiből azonnal világossá vált számomra, hogy minden reményem odaveszett egy normális válaszra. – Autós pornó. – Mindketten azonnal elkezdtünk röhögni, mert tudtuk, hogy egy nagyon sarkított sztereotípiát hallottunk, de a poén ült. Autós pornó. Hát ez a mi gondolatvilágunk kvintesszenciája a nők szerint. Egyszerű, felszínes… és kicsit tapló.
– Írnom kell egy cikket reggelig! Segíts már, miről írjak?
– Írj az akváriumunkról – válaszolta a barátnőm.
– Mégis minek írjak egy akváriumról?
– Akkor írj Párizsról!
– Miért pont Párizsról – kezdtem elveszíteni a türelmemet – még nem is voltunk ott! Figyelj, felejtsd el a lányos témákat, én fiú vagyok. Mondj valami fiús témát!
– Oké – bökte oda azzal a hangsúllyal, amiből azonnal világossá vált számomra, hogy minden reményem odaveszett egy normális válaszra. – Autós pornó. – Mindketten azonnal elkezdtünk röhögni, mert tudtuk, hogy egy nagyon sarkított sztereotípiát hallottunk, de a poén ült. Autós pornó. Hát ez a mi gondolatvilágunk kvintesszenciája a nők szerint. Egyszerű, felszínes… és kicsit tapló.
Eszembe is jutott egy másik beszélgetésem a mai napról. Épp egy középkorú nőt kalauzoltam a városban, mikor a Deák Ferenc térre érvén egyszer csak megszólalt:
– Itt már jártam ma. – Próbáltam elkapni a tekintetét, hogy megtudjam, melyik épületet ismerte fel, de ő a földet nézte.
– Honnan tudod? – hitetlenkedtem.
– Itt nőnek a lila és a fehér virágok. Az azt jelenti, hogy az ott szemben a metrólejáró. Igazam van?
– Igazad van – képedtem el. – El is felejtettem, hogy egy nővel beszélgetek. Én észre sem vettem a virágokat – mondtam, mire elkezdett mosolyogva bólogatni:
– Ez a baj a férfiakkal. Sosem gondolnak a virágokra. Pedig egy csokor virággal óriási örömet lehet szerezni egy nőnek.
– Na, éppen ezért veszek olyan ritkán virágot – vetettem oda és egyből tudta, hogy viccelek. – Minél gyakrabban vennék, annál kisebb hatást érnék el vele.
– Nehogy azt hidd! Rendszeresen kéne virágot venned.
– Az évi egy is rendszeres, nem?
– Havonta kell.
– HAVONTA??? Az kizárt. Az túl sűrű. És mi van, ha egyszer elfelejtem? Egyből jönne a kérdés, hogy már nem szeretem-e.
– Hát igen, ezzel óvatosan kell bánni, de a megoldás egyszerű. Jegyezd meg, hogy a fizetésnap virágnap! Nem lehet elrontani.
– Különben is, már olyan régen nem vettem virágot, hogy ha most hazaállítanék egy csokorral, a barátnőm azt hinné, megcsaltam. Vagy hogy meghalt valaki. Vagy még rosszabb: hogy meg akarom kérni a kezét. Látom magam előtt, ahogy meglátja a csokrot és már nyújtja is a gyűrűsujját:
„- Nyuszi, hoztam nek…
– IGEEEEEN!!!!!” Nekem nem kell ez a macera. Ez túl veszélyes. Olyan régóta végzem a virág-nem-vásárlást, hogy egy esetleges rózsaszál megjósolhatatlan következményekkel járna. Szerintem ha legközelebb virágot veszek a barátnőmnek, futárral küldetem ki neki. De meghagyom a futárnak, hogy tegye le a virágot az ajtó elé, kopogjon be, aztán fusson, amerre lát. Ki tudja, milyen intenzitású érzelmek törnek ki majd a barátnőmből ennyi virágtalan idő után. Lehet, hogy előtte evakuáltatom a háztömböt is.
– Igazad van, Ernő – adta fel sétapartnerem ezt az egyébként ártatlan és komolytalan vitát – lehet, hogy jobb, ha te nem veszel virágot a barátnődnek.
Hát ennyi. Ennyi a különbség a között, amit a nők gondolnak a férfiakról és viszont. Mi vagyunk az egyszerűség és a felszínesség, ők pedig a beláthatatlan következményekkel járó folyamatos kombinálás. Az autós pornó és a zsákutcákkal és csapdákkal teli labirintus. Így hát pihentetem a virágos tervet. Sokkal jobb ötletem van: édesség. Az édesség mindig jó. Veszek mondjuk a barátnőmnek egy doboz bonbont vagy egy tábla csokit ajándékba és tuti, hogy a felét úgyis én fogom megenni. Éljen a romantika!