Sok kedvenc helyem van Budapesten, de ha össze kellene állítanom a saját TOP 10-es listámat, akkor az abszolút győztes biztos, hogy a Budai várnegyed lenne. Ahogy belépünk a várkapun, rögtön valami titokzatos világba érünk. Zegzugos sikátorok, szűk, macskaköves utcácskák (éljen a macskakő!). Biztos, van hátránya is az ottani életnek, de én – szép, nem szép – irigylem azokat, akik a kovácsoltvas kapuk által zárt, borostyánnal befuttatott falú, emléktáblás épületekben laknak. Így lehet az ember igazán része valaminek. Egy letűnt kornak, egy elfeledett történetnek. Hát nem imádnivaló környezet?