Mikor a múlt hét közepén megtudtam, hogy a hétvégére is maradni fog a jó idő, már elkezdtem tervezgetni a szombati túrát. Nézegettem a túraútvonalakat a neten és eszembe is jutott egy korábban látott blog, amit biztosan nem találtam volna meg újra, de szerencsére a „tökcsöcs” kifejezés beleégett a memóriámba, és ennek segítségével a gugli is egyből kiadta a keresett oldalt. Ez az emberek, használjunk eredeti kifejezéseket, gondolatokat, mert annak mindig megvan a jótékony hatása, még akkor is, ha első hallásra esetleg nem tetszik valakinek! Pénteken vettem is egy térképet a Visegrádi-hegységről, majd a szükséges élelmiszerek (alma, csoki, víz, szendvicscucc) beszerzése után megterveztem az utamat, ahogy az a mellékelt térképrészleten jelölve is vagyon.

Treszl Gábor és Magyar Zoltán 2008-ban egy oldalkocsis Pannónia motorral gurult ki Pekingbe, hogy az ötkarikás játékokon a helyszínen szurkolhassanak a magyar olimpikonoknak. Pancsi gazdája és az ötlet szülőatyja Gábor (Treló) volt, ez alkalommal viszont Zolival beszélgettem a túráról. Zoli született kalandor, aki hihetetlenül, már-már idegesítően nyugodt ember és bár van normális otthona, munkája, barátnője és élete, mindig útra készen áll, és ha jön a lehetőség, él vele. Maga az interjú kb. két órán át tartott és utána kezdtünk csak el fényképeket nézegetni, ami még másik két órát vett igénybe. Közben rengeteg sztorit hallottam, melyeknek most csak töredékét tudom nektek átadni, de azért megpróbálok minden tőlem telhetőt. A beszélgetés tárgya nem annyira Peking volt, mint inkább az odavezető út, az úton megismert emberek, az átélt kalandok és persze a Roburos csapat, akikkel Zoliék az út nagy részét együtt tették meg.

Három éve nem voltam fesztiválozni. Valószínűleg ti ezt a vallomást mindössze egy vállrándítással nyugtázzátok, de el kell mondanom, hogy az elmúlt két nyáron, melyeket külföldön töltöttem, száguldozó honvágyvonatom serényen susogó gőzmozdonyát a fesztiválokról való távolmaradásom felett érzett mérhetetlen fájdalommal fűtötték izzadva lapátoló munkások. Valószínűleg amiatt, hogy fiatalabb koromban olyan kevésszer volt szerencsém (meg főleg pénzem) részt venni fesztiválokon, huszonnyolcéves koromra a legfőbb vágyam egy amolyan igazi fesztiválnyár lett. Fintorgók ezrei húzzák le a "sárbanfetrengős" rendezvényeket, de valamiért én imádom ezt a dolgot. Azokban a napokban, mikor fesztiválon vagyok, átalakulok egy két lábon járó multifunkcionális érzékszervvé és csak szívom magamba a rendezvény atmoszféráját.

Lehet, hogy nem ez lesz a legnépszerűbb írás a fityisz történetében, de le kell írnom, mert minden szavát igaznak érzem. Az is valószínű, hogy az országban elenyésző kisebbségben vannak azok, akik hozzám hasonlóan hálát adnak azért, hogy az elmúlt hetekben itt lehettek az esőben, de ezt is le kell írnom. A tavalyi évem igen nagy részét Cipruson töltöttem. Valószínűleg sokan irigykedve olvassák az előző mondatomat, és éppen ezért szeretnék tisztázni pár dolgot; ennek az írásnak ez a célja.

Mióta elkészítettem az interjút Narayannal, éreztem, hogy ki kellene állni hasonló ügyek mellett, hogy támogatni kellene valahogy az efféle kezdeményezéseket. Ugyanakkor az is szöget ütött a fejemben, hogy valami közelebbi dologra lenne szükség, amiért lehet lelkesedni. Valami, ami itt van, Magyarországon. Megtaláltam. Szombat délelőtt találkoztam Boncz Dórival és Gyurity Zsuzsival, akikről előzetesen mindössze annyit tudtam, hogy egy sérült gyerekekkel is foglalkozó óvodát készülnek nyitni Újpesten. Először megnéztük az épületet – egyelőre csak kívülről, mert bár az épület használati jogát már megkapták, a kulcsot azonban még nem – majd beültünk a szomszédos cukrászda teraszára beszélgetni. Jelen volt még Dóri férje, Imre is, és amíg ő és Zsuzsi sütiért álltak sorba, én el is kezdtem faggatni Dórit.
- Hogy jött az ötlet, hogy nyissatok egy ilyen óvodát?
- Azt mondtad már, hogy hol dolgoztunk korábban? – kérdezte Zsuzsi, aki épp kijött a cukrászda ajtaján és lehuppant mellénk.
- Hol dolgoztatok korábban? - csaptam le azonnal a kérdésre és ezzel elkezdődött a beszélgetés.