Anitával egy munkahelyen dolgoztunk, innen az ismeretség. Akkor még csak úgy ismertem, mint egy nagyon sokoldalú, kreatív nőt, aki vonzódik a világ különböző kultúráihoz, aki minden irodájából egy különleges hangulatú szobát varázsol, és aki mindig újabb és újabb kihívások elé állítja magát.

Most éppen egy Magyarországon egyedülálló dolog megvalósításába fogott: megnyitotta az ország első boszorkánymúzeumát. Ide kaptam meghívást, hogy nézzem meg, mibe is vágta a fejszéjét.
Egy barátnőmmel lestük meg a főboszorkányt szombaton, szigorúan alkonyat után, hiszen a múzeum sötétedéstől éjfélig várja a látogatókat. Amint beléptünk a múzeumba, máris különleges hangulatba csöppentünk: mindenhol sötétség uralkodott, a falakról ijesztő, pókhálós dekorációk lógtak, a pultról egy kővé dermedt fekete macska bámult rám és a háttérből füst gomolygott.

Amíg Anita befejezte az előző csoportnak tartott tárlatvezetést, addig kedélyesen elbeszélgettünk az ajtóban ücsörgő misztikus férfiemberrel, aki kifaggatott minket a horoszkópunkról. A hozzánk csapódó családdal azon kezdtünk el morfondírozni, hogy vajon ezt azért kérdezik-e, hogy eldöntsék, a végén kit áldozunk fel (kizárásos alapon a ’szűz’ jegyűre esett a választásunk), így aztán borzongással vegyült izgalommal léptünk be a szentélybe.

Ami rögtön megfogott ebben a múzeumban, az az, hogy abszolút interaktív a kiállítás, ahol mindent meg lehet fogni, és bármiről lehet kérdezni. Ez azért is nagyon érdekes, hiszen a világ múzeumaira az jellemző, hogy mindent csak messziről nézhetünk, itt azonban bármit megfoghattunk, kinyithattunk, kipróbálhattunk.  Sőt, én még a boszorkányujj nevű süteményt is megkóstoltam, és ismét megtanultam, hogy az ember lánya először nézze meg mit vesz a szájába, ugyanis a süti valóban egy ujjat formált, rajta egy vörösre lakkozott körömmel (ami ugyan mandulából volt, de ettől a tudattól sem lett kevésbé gusztustalan :P:D). Végül biztos, ami biztos alapon én egy egész kéznyit megettem ;).

Leginkább Anita belső szobája tetszett, egy kis kuckó, ahol mindenféle személyes tárgyat találhatunk, köztük a Bűbájos boszorkányokból is jól ismert hatalmas varázslókönyv hiteles másolatát, illetve az én személyes kedvencem egy tükör volt, tele égőkkel és a hozzá kapcsolódó idézettel:

’Ilyen picik vagyunk, olyan messzire juthatunk, és csak mi vagyunk a saját korlátaink!’

A tárlatvezetés után nagyon vidáman és megelégedve jöttünk ki. Az interjúra egy kicsit később került ugyan sor, hiszen akkora volt a látogatottság, hogy Anitának egy perc pihenő sem jutott. De egy ügyes boszorkánynak semmi sem lehetetlen, így végül minden kérdésemre választ kaptam:

- Anita, honnan jött az ötlet, hogy megnyisd ezt a múzeumot?

- Ez egész pontosan úgy kezdődött, hogy én nagyon sok emberrel találkoztam és találkozom nap mint nap és nagyon kevesen tudják azt, hogy egész pontosan mi is van a boszorkányság mögött, hiszen mindenkiben sztereotípia él a boszorkányokról, a vasorrú bábákról és a mesebeli lényekről. Én gyakorlatilag ezeket a sztereotípiákat szeretném eloszlatni, és ha valaki azt mondja, hogy ő boszorkány és tényleg jártas a mágiában, akkor a többiek ne nevessék ki, hanem vegyék őt komolyan és értsék meg, hogy egy ember van minden ilyen dolog mögött.

- Neked mi a véleményed a ’celeb boszorkányokról’? Ők mennyire hitelesek, vagy egyáltalán miből tudhatjuk azt, hogy valaki tényleg boszorkány?

- Igen, ez egy nagyon jó kérdés, bár én azt gondolom, hogy nekem nem tisztem, hogy bárkit megítéljek. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha az ember úgy érzi magáról, hogy ő boszorkány, vagy ért a mágiához, akkor érdemes foglalkozni vele és mindenképpen érdemes elmenni egy olyan emberhez, akinek ad a véleményére, és aki tud neki abban segíteni, hogy ez valóban helytálló-e. Én csak azokat a boszorkányokat nem értem meg, akik ezt súlyos összegekért végzik, hiszen a boszorkányoknak az elsődleges és legfontosabb szabálya az, hogy segítsék az embereket.

- Miért, mik azok a képességek, amitől valakire már azt mondjuk, hogy ő boszorkány?

- Boszorkányoknak leginkább azokat az embereket szoktuk tekinteni, akiknek már a vérvonalában, az őseik között is fellelhetőek voltak azok a képességek, hogy másokon tudnak segíteni. Erre utalhat például, hogy előre látnak, megéreznek dolgokat más emberekkel kapcsolatban, sokan látják a szellemeket, vagy mások auráját. Ezek a képességek igazából nagyon kevés emberben vannak meg, bár sokan hiszik azt tévesen, hogy bennük is megtalálhatóak.

-Térjünk vissza a múzeumra! Mióta gyűjtögeted a kiállítás darabjait, körülbelül hány kiállítási tárgyat láthatunk, és melyik a legkülönlegesebb számodra?

- Legelőször hat éve fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék létrehozni egy ilyen tárlatot és azóta intenzívebben gyűjtögetem az itt látható tárgyakat. Természetesen előtte is már gyűjtöttem ilyen darabokat, de akkor még csak saját részre és aztán láttam azt, hogy erre szüksége van a világnak és szüksége van Magyarországnak is. Ugyanis a világon szinte minden országban található egy hasonló tárlat, Európában például Angliában, Spanyolországban, Erdélyben pedig a Drakula múzeum. Ezért én úgy gondoltam, hogy próbáljuk meg! A kiállításon több, mint 200 tárgy látható, és amelyek a legkülönlegesebb számomra, azok azok a darabok, amelyek a családom tulajdonát képezték és a régi magyar hagyományokra utalnak, valamint az én életteremben látható tükör (ehhez kapcsolódik az idézet- a szerk.).

-Igen, ez volt az én kedvencem is, ez tényleg nagyon egyedi! És mire számíthatnak a látogatók, ha betérnek ide?

-Mindenféleképpen arra, hogy kapnak egy átfogó képet a boszorkányság kialakulásáról, valamint arról, hogy a mai világban azok, akik boszorkányoknak vallják magukat, miként építik fel a saját közösségüket, valamint láthatnak egy kis szeletet abból, hogy miként él ma egy boszorkány. Igyekszünk továbbá valamilyen útmutatással is szolgálni az ide betérőknek, és remélem, hogy megfelelő információkkal és kellemes élményekkel gazdagodnak a hozzánk látogatók.

-Kinek ajánlod a kiállítást?

- Gyerekeknek főleg akkor ajánlom a kiállítást, ha lesznek kézműves foglalkozásaink, amelyek főként nagyobb keresztény ünnepekhez fognak kapcsolódni, pl. Luca napja, vagy a Húsvét, amikor lesz tojásfújás és festés. Ezek mind nagyon fontosak a boszorkányok életében is. Gyerekeknek azért nem javaslom az éjszakai nyitva tartást, mert itt elég sok hangeffekt van és a tárlat sötét (ezért a honlapon fel is tüntettük, hogy mindenki saját felelősségre látogassa a múzeumot). Nagyon szívesen fogadok gyerekcsoportokat is, nappal, amikor gyermekprogramok vannak, erről a honlapon tudnak majd tájékozódni.

- Ezek szerint lesznek foglalkozások. Az előbb említetten túl milyen egyéb programokat terveztek?

- Ezek többnyire az időszaki kiállításokhoz fognak kötődni, ugyanis a kiállításnak lesz egy állandó és lesz egy időszaki része is, ahol a boszorkánysággal összefüggő bizonyos dolgokra fogunk specializálódni, így például a woodoo-hoz kapcsolódó hiedelemkört, és a származását akarjuk bemutatni. Ehhez kapcsolódóan lehet majd készíteni gyógyító woodoo-babát, vagy meg lehet tanulni gyógy krémek gyógykrémek elkészítését. Az első foglalkozást körülbelül egy hónap múlva tervezzük, ami a gyógyító füvekről fog szólni.

- Említetted, hogy szeretnél létrehozni egy rendet. Mit lehet róla tudni, mik ezzel kapcsolatosan a terveid?

- Azt tervezzük, hogy létrehozunk egy független szervezetet, ami egyféle karitatív tevékenységet nyújtana. Ez azt jelenti, hogy nem csak ünnepekkor, amikor mindenki nagy hangsúlyt ad a ruhaosztásnak és egyéb adakozásnak, hanem az év minden napján is gyűjtünk be olyan dolgokat, amit aztán újra el lehet osztani (ruhákat, játékokat) és egy lelki segély szolgálathoz is tudnának csatlakozni. Lesz majd egy lelki segély vonalunk, valamint személyes bejelentkezés alapján is tudnánk segíteni azokon, akik szerint a telefonos lelki segély szolgálat túl személytelen. Mindezt természetesen ingyen és bérmentve szeretnénk.

- Ez nagyon jó ötletnek tűnik! Miben várnád mások támogatását ehhez?

- Leginkább abban, hogy ha a környezet észreveszi, hogy valaki segítségre szorul, akkor hívják fel a figyelmét ránk. Lesznek foglalkozások is (na, nem az anonim alkoholisták, természetesen), ahol az emberek közösségi életet élhetnek, célunk, hogy az emberek beszéljenek egymással és kapjanak egy olyan információhalmazt, ami segíti túlélni ezt a mai, elszemélytelenedett társadalmat. Úgy látjuk, hogy az emberek nagyon elfordultak egymástól és mi azt szeretnénk erősíteni, hogy inkább beszéljenek egymással.

-Mindenképpen kell, hogy higgyenek a hozzátok fordulók a boszorkányokban, vagy ez a két dolog egymástól független?

- Nem kell, hogy higgyenek a boszorkányokban. Ez a két dolog annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy én személy szerint magamat boszorkánynak vallom. A hit ahhoz, hogy mi segítsünk valakin, nem feltétel egyáltalán.

- Értem. Tehát gyakorlatilag akárki kérheti a segítségeteket.

- Igen.

- Ez azt jelenti, hogy csatlakozni kell a rendhez, vagy bárki, aki beesik az utcáról, annak segítséget nyújtotok?

-Mind a két opció működik. Akik szeretnének csatlakozni, azokat nagyon szívesen látjuk, nekik másfajta segítséget is fogunk nyújtani, ők lesznek az ún. útkeresők. Akik csak simán segítségre szorulnak, rajtuk is természetesen segíteni szeretnénk.

- Remélem, hogy idővel minél többen találnak meg Benneteket! Végezetül: mit üzensz az Olvasóknak?

- Szeretném, ha tudnák, hogy ez a tárlat mindenkinek szól: azoknak is, akik hisznek a boszorkányokban és azoknak is, akik nem. A célom, hogy eloszlassam a tévhiteket és megmutassam, hogy valóban csak mi magunk lehetünk a saját korlátaink! Ha ezt belátjuk, akkor nincs lehetetlen.