Meglepődve tapasztalom azt a pánikkeltést és hangulatot, mely az idei - sok helyen első – havat kíséri. Döbbenten és nagy kérdőjellel a fejem felett álltam a minap az ABC üres polcai előtt, nem igazán tudtam mire vélni a jelenségét. Tán átaludtam egy zombitámadást? Visszajöttek az oroszok? Újkori tatárjárás? Mivel nem igazán nézek tévét (és ez nagyon jó hatással van az idegrendszeremre), így bármelyik eshetőséget valószínűbbnek találtam, mint magát a valóságot, mellyel nagymamám szembesített...
Februárra megérkezett az igazi tél, és vele együtt az első komolyabb havazás is. Nem tudom, miért kellet ennyire pánikolni ennyire előtte, elvégre tél van, az lenne igaziból a csoda, és ördögtől való, ha plusz 15 fok lenne, sütne a nap, csiripelnének a madarak, E helyett itt a tél. A tél, ami hideg, ami hóval jár. Amit, tudom, nem mindenki szeret, meg sok gondot is okoz, de évente egyszer három hónapig benne van a pakliban, igaz, lehet, egyre inkább kiszámíthatatlanabb.
A hétvégi havazást mindenki az 1987-es nagy télhez hasonlította. Én akkor még elég kicsi voltam, az egészből annyi maradt meg, hogy kimentünk játszani a hóba, mely csaknem ellepett.
Van viszont egy későbbi havazás, ami sokkal inkább megmaradt bennem.
Ahogy néhány hete Melinda is megírta Budapesten koripályák tömkelege várja a jég szerelmeseit. A cikk nyomán, és köszönhetően egy kedves tízéves ismerősömnek ezen a télen már többször is volt korcsolya a lábamon. Mint nagy télisport rajongónak hatalmas örömöt jelentett, amikor az egyik hipermarketben akciós áron, alig párezer forintért hozzájutottam a csodálatos, hófehér, csillogó pengéjű műkorcsolyámhoz.
Több sem kellett ezután, felkerestük Budán a kedvenc koripályáinkat. Még élt bennem a tavalyi miskolci koridiszkó emléke Makarénástól, fenékre huppanásoktól és forralt borostól együtt. Így aztán már remegve vártam, hogy ismét hussanhassak a jégen, begyorsuljak, felkenődjek a palánkra, és nevetgéljek a barátaimmal.
A téli motívumok közül a szarvas mellett a hópehely a kedvencem. A hópehely már gyerekkorunk óta jó barát. Viccesen csiklandoz, amikor ráhullik az orrunkra; nagyon kellemes látvány a meleg szobából egy meleg takaró alól, és olyan díszítőelem, amit nem érez tolakodónak az ember, hiszen a természet része (a mikulás ruhába öltöztetett mindenféle lényekkel ellentétben, amik ilyenkor elárasztják a piacot), és nem a karácsonyhoz kötődik, hanem a télhez, így november végétől márciusig a lakás dísze lehet. Úgyhogy most megmutatom, hogyan csempészhetjük be a lakásba hetekre-hónapokra ezt a vidám jelenséget. Természetesen nem úgy, hogy az egyik adventi vasárnapon bevetjük magunkat az egyik plázába, és megveszünk mindenféle csilli-viili hópelyhet, amit idén futószalagon legyártottak.
Úgy tűnik most már tényleg itt a november. Bár - jegyzem meg - a hét végi időjárás azért nem erre hasonlított. Szombaton ahogy kiléptem a lakás ajtaján és beleszippantottam a levegőbe már majdhogynem beindultak a tavaszhoz kapcsolódó ösztönök. Aztán, hogy célja is legyen a lakásból való kilépésemnek elmentem Tescóba. Ahogy beléptem a boltba teljesen összezavarodtam. Kint tavasz, madárcsicsergés, bent pedig, mintha időben utaztam volna. A rádióból szól a csendes éj, meg a jingle bells, mikulások másznak létrára, illetve már azon kapom magam, hogy karácsonyi díszeket válogatok. Ekkor szerencsére megszólalt a telefonom, és amikor ránéztem, már látom, hogy november 6.-a van. Húúú, mondom itt biztos valami hiba lépett fel a tér-idő-kontíniumban. Kint tavasz van, bent karácsony, az órámon pedig késő ősz. Ez a gondolatsor eszembe jutatta, hogy miért is jöttem, és hogy a valóságban valóban november van, a díszek ráérnek még , úgyhogy hajrá, vásároljak be. Éppen egészségügyi papírt kerestem, amikor megláttam a Hanna Montana-val (az meg ki?) díszített papírtörlőt. Meg a háj szkúl muzikeleset. És akkor nem értettem. Miért jó az a papírtörlő, ami egy kevésbé ismert amerikai sztár díszít? Kellemesebb beletörölni a kezemet? Vagy ha a high school musiceleset veszem, akkor ha beletörlöm a kezemet megtanulok énekelni, javítja a hangomat? Vagy lehet pusztán sokkal jobban érzem magam már attól, hogy sztárok vannak rajta. Akárhogy is legyen nagyon ellen kellett állnom, hogy ne vásároljak belőle….De sikerült.
Így hát Hanna nélkül, karácsonytól kissé átszellemülve hagytam el a pénztárat. Kifelé menet az ünnep andalító dallamai egyre halványodtak, a madárcsicsergés erősödni kezdett, és végül a tavasz ismét beköszöntött. Szóval ilyen volt a kissé skizofrén szombati bevásárlásom.
Remélem, hogy a Nektek is jól telt a hétvége, és sikerül annyi energiát összeszednetek, hogy egy erőteljes vídám hétfői indítással egész hétre elég legyen.
Boldog hétfőt és kellemes hetet mindenkinek!