Ki ne emlékezne olyan régi pillanatra, amikor egy iskolai kirándulás alkalmával a fárasztó utazást követően kötelező jelleggel végig kellett nézni a nyolcadik múzeum kiállítását is. Ilyenkor az ember már mindenhol lenni szeretne, és minden mást csinálni szeretne, persze jó távol attól a bizonyos múzeumtól. Hiszen kit érdekel pár poros köcsög?
Aztán telnek, múlnak az évek, szembe találkozunk az elmúlással, így megtanuljuk értékelni az emlékeket, régi tárgyakat. Szélesedik a világnézetünk, egyre többet akarunk tudni az univerzum általunk még fel nem fedezett, és letűnt világairól. Megismerkedünk az alkotás élményével és sikerünk vagy éppen sikertelenségünk következménye lesz a festmények, szobrok, fotók csodálata. Majd visszagondolunk a kisiskolásként látott poros köcsögre és mosolyogva beismerjük, az első benyomás nem is bír olyan nagy jelentőséggel, mint ahogy azt sokan állítják. Azon lehet, sőt érdemes változtatni.