A mai fiataloknak két dolog jut eszébe, ha meghallják azt a szót: SIÓFOK, mégpedig a Balaton és az őrült éjszakák. A siófoki éjszakák emlékeimben mindig egy színes egyvelegként jelennek meg: sokféle ember, rengeteg stílus és sok-sok zene… Amikor megérkezünk, a legfőbb ’problémánk’ általában az „hol is kezdjünk…” Édes teher!

Az a jó abban, ha az embernek sok barátja van, hogy mindig szolgálnak újabbnál újabb témával. A jelenlegi egy igen kényes és sokakat megosztó: ha a kiszemeltünk a haver exe, illetve a másik oldal, ha az exünk haverja.
Rengeteget agyaltam rajta, vajon mi lehet ebben a helyzetben a legjobb megoldás. Nem volt egyszerű, mivel korábban sohasem kerültem ilyen szituációba. Tanácsot és bölcs gondolatokat vártak tőlem, de ez egyáltalán nem könnyű, hiszen mindkét oldalt meg kell ilyenkor vizsgálni.

Elhatároztam, hogy ma megtanítom a Kedves Olvasókat optimistán viselkedni. Olyan sokszor látom környezetemben, hogy ismerőseim, barátaim menekülésszerűen kezelik a problémáikat, esetleg még rosszabb, és a bunkerstratégiát választják, azaz megpróbálnak nem reagálni a helyzetre, ezzel elódázva a döntéshozatalt. HELYTELEN! Életünk filmjében nekünk a főhősnek kell lennünk és nem az áldozatnak. Életünk a mi kezünkben van, és nagyon sok múlik azon, hogyan állunk egy-egy problémához.

A mai világban úgy érzem, sokszor felcserélődnek a szerepek. Már nincsenek meg azok a merev szabályok a férfi-nő kapcsolatban, mint régen. A hosszú időn át való udvarlás, a férfiúi lovagiasság és a kezdeményezés egyre ritkábban jellemző az erősebbik nem képviselőire. Ezért nem ritkán a nőnek kell a kezébe vennie az irányítást, ha érzi, ezzel előre mozdíthatja kettőjük viszonyát. Ugyanakkor, ha a nő kezdeményez, sokan azt mondják rá: könnyű préda! Pedig ez egy hatalmas tévedés! Sokszor a nőt nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. És attól, hogy a nő teszi meg a kezdő lépéseket, még nem jelenti, hogy mindenre hajlandó, vagy, hogy nem ijed meg a következő lépésnél. Igen. Lehet, hogy furcsán hangzik, de vannak olyanok, akik azért vállalják fel a kockázatot, mert csak addig érzik magukat biztonságban, amíg ők irányítanak. És ha a férfi átveszi a kezdeményező szerepet, akkor könnyen riadót fújnak, és olyan gyorsan visszavonulnak, mintha soha meg sem fordult volna a fejükben bárminemű kapcsolat létesítése. Ezekre a nőkre jellemző lehet egyfajta görcsös próbálkozás, megfelelési kényszer is.

Egyszerűen bonyolult Mióta újra a szingli lányok táborát gyarapítom, elég sok időm volt azon gondolkodni, vajon cselekedeteim mennyire befolyásolták párkapcsolataim alakulását. Vannak eleve elrendelt dolgok? Akkor is minden így alakult volna előbb vagy utóbb, ha nem bonyolítok mindent túl? Nálam valahogy minden egyszerű dolog hihetetlenül bonyolulttá válik, ugyanakkor a legtöbb bonyolult helyzetet a lehető legegyszerűbben oldok meg.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mi okozhatja az életünk során azt a rengeteg kudarcot, melyet át kell élnünk jellemfejlődésünk során. Úgy tűnik másoknak milyen könnyű az élete, minden az ölükbe hullik és ez igazságtalan velünk szembe. Én hiszek abban, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.

Ha képesek vagyunk átlépni saját korlátainkat, sokkal több mindent tudunk elérni, mint azt előtte bármikor is gondoltuk volna. Ez vonatkozik mind a fizikai mind a jellembeli, elvi korlátainkra is. Igazából a fizikai korlátok egy része is a fejünkben dől el. Ha valamihez nincs kedvünk, a testünk kibúvót keres és ez gyakran fájdalom vagy fáradtság formájában jelenik meg. Csak figyelmen kívül kell hagynunk egy kicsit és máris megváltozik valami. Ezt tapasztalatból mondom, az utóbbi időben volt lehetőségem átélni, milyen, amikor az ember egyszerűen képtelen elfáradni.

Gyerekkorunk óta azt nevelik belénk, hogy nem szabad sem önzőnek sem irigynek lenni, ne bántsunk másokat és osszuk meg másokkal, amink van. Kicsiként próbálunk megfelelni ezeknek a „szabályoknak”, de az évek múlásával egyre világosabbá válik, az életnek vannak olyan területei, ahol kénytelen vagyunk ezeket áthágni.

Igenis van olyan helyzet, amikor ki kell állnunk maguk mellett és döntésünk meghozatalakor nem állíthatunk mást a középpontba, nem szabad mások érdekeit előrébb helyezni saját igényeinknél. Természetesen fontos, hogy másokra is tekintettel legyünk, de ne a saját boldogulásunk kárára. Eddig életem során két olyan terület volt, amelynél azt kérdeztem, ha én nem gondolok magamra, ha én nem állok ki magam mellett, akkor ki fog? Az egyik a munkahelyem volt, a másik a párkapcsolatom.

Szerethetünk egyszerre két embert?

A szerelem önmagában sem egyszerű. Sokszor akarva akaratlanul bonyolítjuk életünket vele. De mi van akkor, ha valaki úgy érzi egyszerre két emberbe szerelmes és képtelen választani közülük? Lehetséges ez?