"Csillapíthatatlan lendülettel igyekszem meggyőzni az olvasókat, hogy ismerjék fel a részletekben rejlő szépséget, merjék megváltoztatni véleményüket, pozitívvá tenni gondolataikat... mindezt természetesen az I♥Bp rovat olvasása közben." :-)
Egyáltalán nem értek az autókhoz. Általában csak a funkciójukat értékelem; gyorsan eljutok A pontból B pontba ráadásul úgy, hogy a jellemzően nem kevés csomagomat nem nekem kell cipelni, húzni, tolni, vonszolni.
Na, jó. Egy-két csoda után én is megfordulok az utcán, de nem blokkolok le egy fél napra és nem hajtogatom egy héten keresztül, hogy wow, wow, wow.
2011. április 9-10-én az OSA Archívum és a KÉK – Kortárs Építészeti Központ fantasztikus programra hívja az érdeklődőket. Április elején lehetőségünk nyílik megtekinteni azokat az impozáns köz- és lakóépületeket, melyek 1911-ben épültek. Az épületek nagy részét sajnos nem újították fel, viszont a potyogó vakolat alatt meglepő, érdekes és szemet gyönyörködtető építészeti megoldásokat találunk.
Vannak emberek, akik egy korábbi, általában egyszeri rossz tapasztalat miatt nem tervezik, hogy az életükbe még betegyék a lábukat a színházba. Az „én nem szeretem a színházat” kijelentésen persze a megrögzött színház-fanok felhúzzák magukat és lendületes fejcsóválások után életcélul tűzik ki az áldozatuk megtérítését. A miért jó színházba járni kérdésre azonban szinte mindenki unalmas közhelyeket ismételget.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált a nemzetközi könyves világ jegyzett eseményét, a térség meghatározó szakmai és kulturális fórumát idén 18. alkalommal rendezik meg. A fesztivál díszvendége Per Olov Enquist az irodalmi Nobel-díj esélyese, világhírű svéd író lesz. A nagyközönség számára nyitott rendezvényre a belépő idén 500 Ft lesz, ami teljes egészében levásárolható.
A héten már megmutatta magát a nap, mi pedig hunyorogva igyekeztünk megtalálni a célunknak megfelelő irányt az utcán. Ciki ilyen hidegben, de erős napsütésben már felvenni a napszemüveget? Én azt hittem nem, de a furcsa pillantások láttán mégis kételkedni kezdtem.
Sok kedvenc helyem van Budapesten, de ha össze kellene állítanom a saját TOP 10-es listámat, akkor az abszolút győztes biztos, hogy a Budai várnegyed lenne. Ahogy belépünk a várkapun, rögtön valami titokzatos világba érünk. Zegzugos sikátorok, szűk, macskaköves utcácskák (éljen a macskakő!). Biztos, van hátránya is az ottani életnek, de én – szép, nem szép – irigylem azokat, akik a kovácsoltvas kapuk által zárt, borostyánnal befuttatott falú, emléktáblás épületekben laknak. Így lehet az ember igazán része valaminek. Egy letűnt kornak, egy elfeledett történetnek. Hát nem imádnivaló környezet?
2011 első féléve nagy lehetőség nekünk, magyaroknak, hogy javítsunk „egy keveset” megtépázott országimázsunkon, hiszen Európa vezető hírcsatornái nem csak a politikai és gazdasági kérdések boncolgatását közvetítik a nagyvilágnak, hanem – akarva, vagy akaratlanul – mentalitásunk, világ- és vendégszeretetünk apró jelei át fognak csúszni a kommunikációs csatornákon. Abszolút úgy gondolom, hogy az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége alatt az egyénnek is dolgoznia kell – ha a helyzet úgy hozza – a pozitív megítélésért, nem csak azoknak a szakembereknek, akik közel vannak a tűzhöz, de kétségtelen, hogy az ő munkájuk a legérdekesebb. Hajrá! Rajtunk a világ szeme!
Egy kis szerencsével lesz még az idényben síelhető hó mennyiség, és ha már magabiztos lendülettel siklunk a műanyagpályán, miért ne próbálhatnánk ki magunk igazi sípályán. Tudom, tudom, az olaszországi, az osztrák, a cseh… sípályáknak nincs párjuk és nem is érdemes a magyarországi pályákat ezekkel egy napon említeni, de a kezdeti gyakorlásnak biztos megfelelnek. Ráadásul, ha az embernek nincs lehetősége egy hosszabb vagy rövidebb külföldi síelést bepaszírozni a költségvetésébe, miért ne próbálkozhatna itthon?
Észrevettem, hogy december elmúltával mindenki a tavaszt várja, holott a télnek még koránt sincs vége. Kicsit furcsállom a látványos „mikor lesz már vége a télnek” szenvedést, hiszen június végén sem óbégatunk az ősz után. Persze értem én, hogy a hajtós év vége, és a nyugalmasnak egyáltalán nem nevezhető december után szükségünk lenne már egy kis D-vitaminra, de akár fejre is állhatunk, a tavasz nem jön hamarabb. Érdemes inkább találnunk magunknak egy érdekes elfoglaltságot, amivel pillanatok alatt elröpül ez a maradék pár téli hét. Például tanuljunk meg síelni.