Akik egy kicsit is jobban ismernek, tudják, hogy különös ismertetőjelem az állandó vigyorgás. Szinte mindig jó a kedvem és mindenben látok valami pozitívat. Minden érdekel és minden lelkesít. Állandóan túlpörgök, és mindenhol ott vagyok. Sokan nem értik, honnan ez a rengeteg energia bennem. Írtam már cikket az optimizmusról, nem is egyszer. Folyamatosan próbálom az olvasók szemléletét formálni, hogy az égen akkor is csak a napot lássák, amikor éppen be van borulva. De közben rájöttem valamire. Boldogtalanságunk nem a körülményekből fakad, nem a minket körülvevő eseményektől leszünk vidámak vagy bosszúsak. Életünk tele van jó és rossz dolgokkal egyaránt, melyek nagy átlagban egyensúlyban vannak. Viszont, hogy ezek közül melyekre vagyunk fogékonyak, az leginkább lelkivilágunktól függ.
Gondolkodtatok már azon, van-e „arculata” egy-egy évnek? Az újévi elhatározások valóban meghatározzák az elkövetkezendő esztendőt? Az év számaiban lehet misztika? Volt, hogy erős megérzésetek támadt, mi vár rátok újabb 365 napon át? Nálam működik.
Nagyon a mélyére lehetne menni ezeknek a megfigyeléseknek, furcsa történéseknek, de nem szeretném első körben az olvasót spirituálisan sokkolni. Aki kicsit is magáénak érzi ezeket a témákat, talán már rendelkezik tapasztalatokkal.
Szögezzük le, ez csak az én véleményem, tapasztalásom. Nem mondom, hogy egyetemes, ám tutira veszem, hogy lesznek, akik az asztalra csapnak: „Hé, ilyen nálam is volt!” Elhinned sem kell, mindössze elmesélem.
Elhatároztam, hogy ma megtanítom a Kedves Olvasókat optimistán viselkedni. Olyan sokszor látom környezetemben, hogy ismerőseim, barátaim menekülésszerűen kezelik a problémáikat, esetleg még rosszabb, és a bunkerstratégiát választják, azaz megpróbálnak nem reagálni a helyzetre, ezzel elódázva a döntéshozatalt. HELYTELEN! Életünk filmjében nekünk a főhősnek kell lennünk és nem az áldozatnak. Életünk a mi kezünkben van, és nagyon sok múlik azon, hogyan állunk egy-egy problémához.