Ülök a padon és himbálom a lábam. Ovis voltam, mikor utoljára átéltem ezt az élményt, akkor még azért, mert méreteimből adódóan nem ért le a lábam a földig. Most viszont egy jól megtermett gödör van alattam, így a lábam vígan lóbálhatom.
...
Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben rossz hírek sora zúdult a környezetemre és rám, úgy éreztem, itt az ideje, hogy tudatosan próbáljam kirántani magam és a jónépet a pöcegödör aljáról.
Pénteken még úgy gondoltam, szentelek egy sokkal mélyebb cikket a gyásznak, annyira itt volt bennem az érzés. Úgy takart be, mint egy hatalmas takaró. Próbáltam megtalálni az érzésben valami biztonságosat, megnyugtatót, melegséget, amilyeneket az ember egy nagy puha paplan alatt érez, de ez nem az a takaró, ami alatt jó pihenni. Ez olyan fojtogatós nagy lepel, muszáj volt alóla kimászni.
A múlt héten két ismeretlen ismerőstől búcsúztunk: egy Baráttól és egy Szerelemtől.