Hétvégén egy barátoméknál voltunk evős-ivós-beszélgetős vendégségben. Másnap reggel eléggé tiszta fejjel sikerült felébrednem, és elgondolkodtam azon, hogy így harminc felé közeledve mennyire sokat változott az alkoholfogyasztási és másnapkezelési technikám.
Kezdetben amikor még az alkohol valami távoli misztikumnak tűnik, és csak és kizárólag a szülők privilégiuma, amikor egyszer-egyszer felajánlják, hogy kóstoljunk bele a sörbe, a többség elborzadva fordul el tőle, és teszi fel magában a kérdést, hogy ilyen szörnyű, keserű italt hogyan lehet szeretni. Aztán ahogy felnövünk, valószínűleg a keserűséget érző receptorok egyre nagyobb mértékben sérülnek meg, mert a sör -lehetséges, hogy az egyre gyakoribb fogyasztásnak köszönhetően - egyre kevésbé válik keserűvé, a rossz íz pedig teljességgel eltűnik belőle.