Ahogyan azt a múlt héten ígértük, átevezünk a sorozatokról a kis- és egész estés filmekre. A magyar animációs film atyjában azt a Macskássy Gyulát tisztelhetjük, akinek fejéből pattant ki az első magyar színes rajzfilm megalkotása. A tizenhat perces mű elkészítéséhez a magyar népmese egyik darabját, "A kiskakas gyémántfélkrajcárja"-t választották. Ez a film műfajtörténeti szempontból nagyon meghatározó volt, mivel az alkotók ekkor ismerték fel a rajzfilmben rejlő lehetőségeket. Az alkotás 1951-ben készült a Pannónia Filmstúdióban, és innentől fogva nem volt megállás. Macskássy soha nem akart Disney-s lenni. Saját rajzstílusával akart és tudott érvényesülni. Ennek jellemzői az erőteljes, kontúros rajz és ragyogó színvilág.
Az egyik olyan személyisége a történelemnek, akire szinte úgy gondolunk, mintha a legközelebbi ismerősünk lenne, akivel bármikor megihatunk egy kupa sert; vagy a jó szomszédunk, akitől bármikor kérhetünk tanácsot. Pedig ő is ott van a történelem könyvekben a száraz tények és adatok között, talán még napszemüveget is rajzoltunk neki az unalmasabb töri órákon. Tisztelet a kivételnek, de bizony nem is a történelemtanítás áldásos következménye, hogy ennyire jó haver számunkra Mátyás király, hanem a szájhagyományból és legendákból építkező meseszövésnek.
1975. január elsején az a megtiszteltetés érte a Nepp József - Ternovszky Béla - Romhányi József - Jankovics Marcell - Deák Tamás szerzőgárdát, hogy az általuk megálmodott és létrehozott animációs sorozat első része kerülhetett főműsoridőben, azaz 20.05-kor a televízió képernyőjére. Ekkor mutatkozott be a szivarozó doki, a néhány mázsás mégis nőies ápolónő, a szigorú csőrmester, és a világ leglassúbb küldönce. Bizony, bizony, a "Kérem a következőt!" című sorozatról van szó, bár egy évvel ezelőttig megesküdtem volna, hogy a sorozat címe Dr. Bubó. Pedig nem, mégis így emlegeti az egész ország. A főszereplő Bubó elnevezés egyébként a bagoly latin nevéből származik, ami Bubo Bubo.