Multikultúra alatt sok mindent érthetünk. Egyrészt gondolhatunk a különböző anyanyelvű, nemzetiségű, állampolgárságú személyekre; gondolhatunk egy adott társadalom közkultúrájára, amit a többség (vagy az elit) normának fogad el és az ehhez viszonyított szubkultúrákra; gondolhatunk egy adott nép kultúráltságára, amely differenciálódik abból a szempontból, hogy hogyan viselkedik a fogyatékkal élők vagy a környezetvédelem kérdésében; gondolhatunk öltözködési kultúrára, ami a személyiség kifejezésének eszköze lehet; gondolhatunk a kultúra fogyasztására, amit szintén az befolyásol, hogy ki milyen temperamentumú és mire irányul az érdeklődése. És hogy miért ezek a magasröptű fejtegetések? Naná, hogy azért, mert a SZIN-en csak úgy nyüzsögnek a multikulti megnyilvánulásai.

Nem azért kezdjük ezzel a szemponttal az élménybeszámolót, mert a cikk írója ezt tartja a legfontosabbnak, hanem azért, mert ez a szempont már akkor is érvényesül, amikor a fesztiválozók készülődnek, utaznak a SZIN-re, illetve a fesztiválszervezők reményei szerint - ha tavaly mindent jól csináltak, akkor - tavaly óta már mindenki úgy él, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyoma, és a SZIN-re rutinos zöld fesztiválozóként érkezzen vissza.
Ha valaki csak a rangos, nemzetközi elismeréseknek hisz, akkor őket megnyugtathatjuk azzal, hogy a SZIN megkapta a Greener Festival díját, ráadásul első magyarországi fesztiválként.

Ha valaki a tapasztalatoknak hisz, akkor én személy szerint elmondhatom, hogy a riksák a nap minden szakaszában várták a hazaindulni vagy a városba kirándulni vágyó fiatalokat, és mindig újult erővel hajtották őket a "zsokék"; hogy én is az éjszaka tömegközlekedési eszközökkel jártam haza, nem pedig taxival; hogy én személy szerint részt vettem abban az akcióban, ahol mindenkit arra buzdítottak, hogy ne vásároljon, hanem cseréljen ruhadarabokat a SZIN ideje alatt ezzel is csökkentve az ökológia lábnyomot (azóta is hordom az ott beszerzett rózsaszín trikómat); hogy több olyan előadáson is részt vettem, ahol a fenntarthatóságot sok szempontból megközelítették, átbeszélték.
Ha valaki a szervezők szavának hisz, mert mégis csak az a tuti, akkor olvassátok a honlapot.
Ha valaki a netes társadalom szavára ad, akkor olvassátok a következő oldalak híradását, véleményét: alternativenergia; szelektiv blogter; index.

Szóval, ha CO2 kibocsájtó közlekedési eszköz tulajdonosa vagy, szabadulj meg tőle; ha dohányzol, akkor szokj le (na jó, egy kevés zöld maradhat); ha eddig hetente gyarapítottad a ruhatárad különféle trendi kiegészítőkkel, akkor az ezek beszerzésére fordított időt, pénzt, energiát ezentúl fordítsd cserepes virágok és csemeték vásárlására, ajándékozására, gondozására. Legyél ízig-vírig SZIN-es egyéniség, és fogj neki így az előtted álló hétnek!

Főszezonban nyaralni nagyon trendi. Fontos megmutatni a világnak, hogy a pénz nem számít; hogy benne vagyunk a legnagyobb pezsgésben; hogy akkor nyaralunk, amikor mindenki más az irodában / gyárban /földeken / műhelyben izzad. Ezért, aki elő-vagy utószezonban nyaral esetleg nem érzi teljes értékűnek a saját nyaralását. Pedig! Nyilván van hat ok arra, hogy örülj annak, hogy utószezonban nyaralhatsz.

A kifogások keresése nagyon egyszerű feladat, ezért rengeteg ember tökélyre is fejleszti ezt a képességet. Viszont egyetlen probléma sem oldódott még meg úgy, hogy felsorakoztatták a kifogásokat, majd hátradőltek. "Én nevelnék növényt az erkélyen, de nem bírja a szmogot / a szomszéd macskája folyton belepisil / az eső úgyis kimossa". "Nekem sem tetszik, hogy szemetes a park, de nehogy már én szedjem fel / van, akinek ez a munkája / mindenki hülyének fog nézni". Úgyhogy a kifogások keresgélése helyett ideje a tettek mezejére lépni.

Bizony megesik néha - bármennyire is szeretnék elkerülni -, hogy napokat, heteket távol kell töltenünk a szerelmünktől. (Vannak olyan kapcsolatok, ahol a felek csak együtt lógnak; ahol nincsenek közös célok; akik évek óta együtt élnek, de nincs szükségük a másikra - most nem ezekről a kapcsolatokról van szó.) Ezeket ki jobban, ki nehezebben viseli. Hát én az utóbbiba tartozom. Éppen ezért mindenféle praktikákat ki kell találnom, hogy amíg Péterem Siófokon húzza az igát, én meg Szegeden, addig valahogyan elviseljem a hiányát.

Siófokot sok mindenért lehet utálni, és sok mindenért lehet szeretni. Én például azért nem szeretem; mert a pestiek magamutogatni jönnek ide, a többiek meg őket bámulni; mert a németek hepajkodni jönnek ide, a magyarok meg beléjük kötni; mert a menő csávók dolgozni jönnek ide, de csak lóbálják a f... lábukat, a vállalkozók miattuk pedig bizalmatlanok a normális munkaerővel szemben is; mert nem tudsz úgy végigmenni a legeldugottabb kis utcán sem, hogy valaki be ne szólna; aztán ott van még parasztvakítésképpen a globalista-kapitalista strand; a tény, hogy legfeljebb 24 órán belül bármilyen kábítószerhez hozzájuthatsz és a sétányra jellemző abnormálisan magas ár/érték arány. De ez Siófoknak az az arca, amit a felületes szemlélő lát, és ha nem veszi a fáradságot, akkor Siófok - az ő számára - ennyi is marad. Nyilván van az a hat ok, ami miatt érdemes Siófokon nyaralnod.

Reméljük, természetanyánk nem cáfol rá aranytollú szerkesztőnk szavaira, és most már tényleg beindul a kánikula. Ennek nyilván vannak hátrányai, de erre illik fittyet hányni. A nyári programokról esett már szó, úgyhogy most inkább egy helyszínt ajánlok figyelmetekbe, ami nemcsak azért praktikus, mert vízpartról van szó, hanem azért is, mert a kezdő környezetvédők sokat tanulhatnak, a haladó környezetvédők pedig felhőtlenül jól érezhetik magukat.

Igazából nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan ember, aki harmincéves koráig ne költözne legalább kétszer életében. Én először hatévesen költöztem, bár abból csak egy hatalmas teherautó maradt meg emlékként, mivel anyukám intézett mindetn. Nem mintha lusta lettem volna, de a Kati babám biztonságán kívül más nem nagyon érdekelt. Aztán tizennégy évesen kollégiumba be, év végén kollégiumból ki, és onnantól fogva nem volt megállás. Tizenkettedik évfolyamosként a kollégium maga is új épületbe költözött... Főiskolai éveim alatt is végig kolis voltam a tanév eleji beköltözésekkel és tanév végi kiköltözésekkel együtt, aztán amikor eljöttem Szegedre az egyetemre, akkor durvult be nagyon a helyzet. 2004 szeptemberében koliba be, megismertem Péteremet, aki az országnak teljesen ellentétes szegletéből származik, mint én, ezért - hogy ne ingázással töltsük a nyarat - elmentünk Siófokra dolgozni. 2005 júniusában az anyukámék eljöttek a cuccaim nagy részéért, aztán a maradékkal költözés Szegedről Siófokra, 2005 szeptember Siófokról Péterhez - mivel ő lakik közelebb Siófokhoz, aztán Pétertől és otthonról a többi cucc Szegedre. 2006 május Szegedről cuccok egy része haza, a többi Siófokra, 2006 szeptember Siófokról Péterhez. Onnan én nem Szegedre, hanem haza, mivel novemberben költöztem Belgiumba. Fél évig ott éltem. Aztán 2007 áprilisában Belgiumból haza, otthonról Siófokra, 2007 szeptemberében Siófokról Péterhez. Onnan már nem a koliba mentünk, hanem albérletbe. De 2008 nyarán ismét Siófokra, szeptemberben Siófokról vissza Péterhez, majd Szegedre új albérletbe. 2009 nyarán albérletváltás, és 2010 június harmincadikán ismét albérletváltás. Szóval nekem elhiheted, hogy megtanultam a dolog jó oldalát nézni... Hat ok arra, hogy örülj, ha költöznöd kell.

Június tizenegyedikén elkezdődött a foci VB. Ez az esemény általában megosztja a Föld lakóit. Vannak, akik imádják és vannak, akik gyűlölik a focit. Egyesek számára megszűnik létezik minden, aminek nincs köze a focihoz; egyesek szerint a világ nem áll meg, és vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Vannak, akik csak az esemény happening feelingje miatt figyelnek oda. Jó elmenni sörözni a haverokkal, jó megbeszélni, hogy melyik focista melyik másik focista feleségével lép félre, és a vakszerencsének köszönhetően néhány fogadási tippünk akkor is betalálhat, ha szerintünk ütőkkel játszák a focit. A megrögzöttek már rutinosan szűrik az infókat, célirányosan keresnek és találnak. Aki kicsit elveszve érzi magát ebben a dömpingben, annak ide figyi! Naná, hogy megmutatjuk azt a hat okot, ami miatt ezekben a "nehéz időkben" is érdemes mosolyogni.

Hazaérsz nap végén, fáradtan. Még nem jött meg a fizud, ezért nem tudtál bevásárolni, vagy megjött a fizud, de elfelejtettél bevásárolni. Benézel a hűtőbe, és szinte semmi más nincs benne csak két kiló sárgarépa. Mielőtt elmenne az életkedved, megmondjuk, miért kell ennek örülni. Hat ok arra, hogy örülj annak, hogy ha csak répa van otthon.