A borvidék szőlő- és bortermelésének kezdetei pontosan nem ismertek, az erre vonatkozó feltételezések vita tárgyát képezik. Annyi biztos, hogy 1075-ből való az első írásos emlék, mely említést tesz a folyók árterében kialakult lugasos szőlőművelésről. A további története nagyon hasonló a többi alföldi borvidékéhez. Az úgynevezett "homokveszedelem" - ami az erdők kivágása és az ősgyep feltörése révén meginduló futóhomok káros hatását jelenti - leküzdésében a szőlőtelepítés a gyümölcstelepítéssel együtt rendkívül fontos szerepet játszott.

Mecsekalját „az Isten is bortermő vidéknek teremtette”, s ezt az emberek időben észre is vették, hiszen 2000 éve termesztenek itt szőlőt. A szőlő jól érzi magát a neki teremtett talajon és klímában, s bőségesen meghálálja a belefektetett munkát. E borvidék kereskedelmi központja már az ókorban is - a forgalmas utak kereszteződésében épült - Pécs (Sopianae) volt. A pécsi-mecseki borvidék a Baranyai-dombság, a Mecsek és a Mórágyi-rög déli lejtőin terül el. Ez a terület még a Villány–Siklósi borvidéknél is forróbb, szárazabb, sok a napsütés, hosszú a tenyészidő. Az éghajlati viszonyok miatt a vidék borai gyakran magas cukor és alkohol tartalmúak. A félédes-félszáraz borok rajongóinak különösen ajánljuk a terület borait.