Akit már a tűz megégetett, mindenhez egy kicsit óvatosabban viszonyul. Bizalmatlanabb, nehezebben nyit az új felé. És sokszor nem a szándék hiánya miatt, csak egyszerűen fél. Mert tudja milyen az, ha csalódnia kell. És nem akarja átélni újra. Bizalom, bizalmatlanság. Gyakran boncolgatott témák. Minden kapcsolat alapja. De én most nem ennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, hanem egy kis segítséget nyújtani, hogyan is bontsuk le azt a falat, mely meggátolja a másikba vetett bizalmat.
Vannak olyanok, akik könnyen megbocsátanak, de van, akinél mindenkinek csak egy dobása van. Ha valaki eljátssza a bizalmukat, akkor valahogy már képtelenek újra megbízni az illetőben, mert egész egyszerűen félnek, hogy újra átélik ugyanazt.
De vajon mi is kell a bizalom kialakulásához? Az én értékrendem és tapasztalataim alapján ehhez a következők nyújthatnak jó alapot.
1. Őszinteség. Mindig, minden körülmények között. Nem vagyok kegyes hazugság párti. Mert a fájó igazságot lehet szépen is tálalni. Akár tények, akár érzések. Ha valaki nem őszinte velem, akkor nincs meg a bizalom alapja.
2. Tekintet. A szem a lélek tükre. Senkiben sem tudok addig megbízni, míg a szemét nem látom. Releváns információk esetében nálam elengedhetetlen. Ha pedig az érzelmek világáról beszélünk, akkor meg pláne! Tehát, ha valakinek a bizalmát szeretnéd elnyerni, nézz mindig a szemébe, ha valami fontosat mondasz neki.
3. Kapcsolódási pont. Nem kell itt történelmi távlatokban gondolkodni. De eléggé egyértelmű, hogy nem fogunk egy olyan emberben hiphop megbízni, akit csak alig öt perce ismerünk. Kell, hogy legyen kapcsolódási pont. Sokszor nem gondolnak bele az emberek, de olyan kis dolog, mint hogy egy városban tanultak, komolyan növeli a bizalmi faktort.
Ez az első három pont elegendő lehet az első lépcsőfokhoz a bizalmi skálán. Nagy titkokat ettől még nem bízunk a másikra, de feltételezzük, hogy amit mond, az valós. Jó alap egy barátsághoz vagy üzleti kapcsolathoz. De párkapcsolati szinten még kevés. Ahhoz, hogy egyes kisebb-nagyobb titkaimat is rábízzam, kellenek még a
4. Közös emlékek. Minél intenzívebbek ezek, annál jobban felgyorsítja a folyamatot.
Az utolsó előtti fokozathoz viszont nálam elengedhetetlen az
5. Ölelés. Sokkal többet árul el az emberről, mint gondolnánk. Már maga az érintés és az azt követő reakció is. De egy ölelés… Érezhető benne az őszinteség, a szándék, a viszony. Egy jó időben, jó érzékkel végrehajtott ölelés hatalmasat lendít. Ha valaki ezen a vizsgán átmegy, képes velem így elhitetni, hogy mellette biztonságban vagyok. És legyen ez barátság vagy szerelem, ennél a fokozatnál már ő is a védelmemet és bizalmamat élvezheti. Mivel ez egy ilyen fontos lépés, ebből adódóan nagy valószínűséggel nem csak annyi, hogy átölelem és kész. Szituációtól függően természetesen előfordulhat ellenállás, de ez csak addig tart, amíg meg nem győzzük a másikat, hogy szándékaink tisztességesek és az ő védelmét szolgálják. Ehhez pedig nem kellenek a szavak.
A szívből jövő ölelés egyébként nem csak a bizalmi viszony megalapozásához jó. Az egyik legjobb nyugtató és feszültségoldó. Vigaszt nyújt és felszárítja könnyeket. Másik tudtára adhatjuk örömünket. Elűzi a magányt és új erővel tölt fel. Azt adja, amire a lelkünknek éppen szüksége van. Varázslatos erővel bír. Érzéseink kifejezése szavak nélkül.
Az ölelés fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy már világnapja is van, melyet október 15-én tartanak szerte a nagyvilágban.
És ha már karjainkban van ez a csoda, akkor használjuk bátran, szívből. Ne kelljen ehhez világnap. Ne fukarkodjunk vele, nem fogy el, és ettől nem leszünk kevesebbek. Kit szeretsz, öleld és simogasd vele lelkét.
Ölelésre fel!